24 évesen halt meg autóbalesetben, összesen három filmben játszott érdemi szerepet és ebből az a kettő, ami tinibálvánnyá tette, már csak tragikus halála után került moziba. James Dean neve mégsem merült feledésbe, máig a lázadó ifjúságot testesíti meg, köszönhetően ebben az alkotsában játszott szerepének, amelyben olyan nyers erővel tölti meg a jeleneteket, hogy még ma is le tudja nyűgözni a nézőjét. Időben már nagyon távol vannak tőlünk az ötvenes évek, de a tinik forrongó lelkivilága minden korszakban ugyanaz: keresik a helyüket a világban, lázadnak a szülők világa ellen, próbálják megfogalmazni maguknak, hogy kik ők, és mihez kezdjenek az életükkel. Ezért tud még mindig érdekes lenni ez a jó néhány évtizede készült alkotás, amelynek szereplőiben kamasz önmagukra ismerhetünk, és bánatos mosollyal emlékezhetünk arra, hogy milyen iszonyúan nehéz volt végigcsinálni a középiskolás éveket, mert felnőni sohasem egyszerű. Összekavarodik körülöttünk a világ, szeretett szüleinket egy nagyon kritikus szűrőn keresztül kezdjük látni, dübörögnek a hormonok és egyáltalán. De ez nem egy romantikus tinifilm, hanem kőkemény dráma, amelyben végletesen kerül bemutatásra, mennyire magányosak a kamaszok, mennyire nem értik meg őket a szüleik, és milyen tragikus eseményekhez vezet, ha egy gyereket teljesen elhanyagolnak. Mindezzel együtt ez a film nem sokat érne James Dean nélkül, elsősorban miatta érdemes megnézni ezt az alkotást, amelyből az igazi katarzis hiányzik ugyan, mégis nagyon megrázó darab.

Jim Stark (James Dean) most költözött a városba, és bár próbálja kerülni a bajt, mégis összetűzésbe kerül a helyi menő csávóval, Buzz-zal (Corey Allen), és úgy döntenek, hogy nézeteltéréseiket egy bátorságpróbával rendezik. Autóval nekiindulnak a szakadéknak, és aki előbb kiugrik, az vesztett. Azonban a kakaskodás tragédiába fullad, amelyet különböző módon próbálnak feldolgozni a túlélők...

Már soha nem tudjuk meg, hogy milyen alakítást nyújtott volna James Dean egy olyan filmben, amelyben teljesen más karakter bőrébe kellett volna bújnia, azonban itt, ahol igazából saját magát játszotta, nagyon meggyőző volt. Emberünk ugyanis korán elveszítette az édesanyját, édesapja nem sokat törődött vele, és nagyon ellenezte a színészi pályát, amellyel természetesen nem hatotta meg a lázadó természetű ifjút, aki hamar belevetette magát az élet sűrűjébe. Szakmailag sokáig nem volt sikeres, a sors iróniája, hogy 1955-ben, halála évében forgatta mindhárom filmet, amely legendává tette. Szeretett bulizni, szerette a sebességet, felvállalta a biszexualitását egy olyan korban, amelyben ezt még nem nagyon tolerálta a társadalom. A Haragban a világgal gázsijából vette meg azt a Porschét, amellyel éppen egy autóversenyre tartott egy barátjával, amikor ütköztek egy másik autóval. A barátja karcolássokal megúszta, Dean azonban nem élte túl a tragikus balesetet. Két végén égette a gyertyát, gyorsan élt, nagyon fiatalon hunyt el, pont akkor, amikor elindult volna a karrierje, de éppen ez tette legendává.

A rendőrségen indul a történet, ahová különböző okok miatt kerül be Jim és Judy, előbbi túl sokat ivott, utóbbi összebalhézott az apukájával, és dühösen sétált éjszaka egyedül az utcán. Szerencséjükre mindketten egy ijfúságvédelmi szakemberhez kerülnek, aki megnyugtatja őket, és hazaküldi a családhoz. Ugyancsak itt találkozunk először Plato-val, akit mindkét szülője elhagyott, iszonyúan magányos, az egyetlen ember, aki törődik vele, az a gondozására hátrahagyott cseléd, aki azonban nem tudja betölteni az édesanyja által hagyott űrt. A három szereplő sorsa fokozatosan fonódik össze a történet során, amelynek csakis tragikus végkifejlete lehetett. Egy nap alatt zajlanak az események, amelynek során Jim-nek több sokkoló eseményt is fel kell dolgoznia, úrrá kell lennie a bizonytalanságain, fel kell nőnie és még Judyt is meg kell hódítania. Nem sok romantikus pillanat jutott a két fiatalnak, de abban a rövid időben mindketten boldognak érezhették magukat.

Jim igazából egyáltalán nem rossz fiú, az a problémája, hogy puhány édesapja mellett úgy érzi, nem lát otthon olyan férfi mintát, amellyel azonosulni tudna, zsarnoki édesanyjától pedig nem sok szeretetet kap. Judy édesapja szeretetéért küzd, és nem találja a helyét igazán a kortársai között sem, Buzz-zal is csak azért jár, mert ettől menőnek érzi magát. Aztán a fiú és a lány a gyorsan pergő események közepette egymásra találnak, de Buzz barátai olyan erőszakos módon próbálnak a saját fogalmaik szerint igazságot szolgáltatni, hogy Plato pánikba esik, az idill tovaillan, marad a tragédia. A katarzis elmarad a történet végén, de elszorul a néző szíve a végkifejlet láttán. Jó film, de az igazi pluszt Dean játéka adja hozzá, messze kiemelkedik a többi szereplő közül, rajta kívül Natalie Wood nyújt emlékezetes alakítást.

"Miért csináljuk ezt? Valamit csak kell csinálni, nem igaz?". Ez a rövid párbeszéd zajlik le a fiúk között - akiknek amúgy igazából semmi bajuk sincs egymással - , mielőtt elkezdődne a buta autóverseny, és szerintem ebben nagyjából benne van az, amiért még ma is úgy érezhetjük, hogy nagyon jól bemutatja a kamaszlelket ez az alkotás. Elsősorban mégis James Dean miatt érdekes a film, aki olyan elementáris erővel zúdítja ránk minden haragját, amelyet a világ iránt érez, hogy még sok-sok évvel a forgatás után szíven tudja ütni a nézőt az vad düh, amelyet csak a szerelem, és a szeretet tudott megzabolázni. Inkább legendás ez az alkotás, mint zseniális, azonban egyszer mindenképpen érdemes megnézni.

8/10

A Haragban a világgal adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.