A Verdák-trilógia egy különleges filmszériának tekinthető abból a szempontból, hogy tökéletesen lemérhető rajta a Pixar hanyatlása, majd újbóli felemelkedése. Már az első részen is érződött, hogy inkább a rutin, mint a tehetség mozgatja, de a Toy Storyt alkotó John Lasseter csapatában még volt annyi tehetség és figyelmesség, hogy ez ne legyen zavaró. A második részre viszont már a stúdió egyik mélypontjaként tekintenek (a Repcsik c. spin-offhoz pedig már a Pixar sem adta a nevét), és akkor úgy tűnt egy pillanatig, hogy a Pixar is beleragadhat az értelmetlen folytatások és tucatfilmek mocsarába. Az Agymanók megmutatta, hogy ez nem fog szükségszerűen így történni, de Dínó tesó vagy a Szenilla nyomában újra felélesztette ezeket az aggodalmakat. Szóval mi is a Verdák 3., a fejőstehén utolsó cseppjeinek kifacsarása vagy egy újabb Pixar-csoda?

Noha az előbbi vád gyakran éri, Brian Fee alkotása aligha mondható lélektelen rókabőr-lehúzásnak. Egyrészt a Verdák soha nem számított a Pixar legjövedelmezőbb brandjének, ebből a szempontból a Toy Story vagy A hihetetlen család folytatása inkább mondható üzleti érdeknek, másrészt elég egyértelmű rendezői koncepció érződik ki a Verdák 3-ból. A második rész béna mellékvágánya helyett sikerült megint egy valódi fejlődéstörténetet találni Villám McQueen számára, ráadásul ez az öregedést középpontba állítva tökéletesen le is kerekíti főhősünk útját. Mondhatnám úgy is, hogy ez a Verdák-széria Loganje, csak éppen nem a tónusban, hanem tematikailag érdemes keresni az azonosságokat.

Az új, fiatalabb és hatékonyabb modellek megjelenésével ugyanis Villám McQueen is kénytelen átértékelni szerepét a világban, mentorának örökségét, és ha a kidolgozáson (ismét főleg a főszereplő fafejűségében) érződik is valamennyi klisé, a forgatókönyv mindent megtesz azért, hogy hiteles érzelmeket, valódi vívódásokat vigyen a vászonra. És nem lelőve a poént, szerintem a finálé csavarja is kifejezetten érettre sikeredett - a gyerekeket célzó hangvétel és a sportfilmes dramaturgia fényében mindenképpen. A Verdák 3. ugyanis sokkal inkább sportfilm, mint az előzőek, a lélektani útkeresés mellett nagy hangsúly helyeződik McQueen fizikai felkészülésére is, ebből pedig szuper montázsokat komponál Brian Fee. De a mű egyik legjobb szekvenciája a narratívába kisebb kitérőként beleszuszakolt roncsderbi, ahol egy sokkal lazább, humorosabb oldalát is meg tudja mutatni a film.

Ezzel együtt sem mondanám, hogy a Pixar egyik csúcsteljesítménye a Verdák 3. Távolról sem képvisel olyan érzelmi összetettséget, sziporkázó ötletáradatot, mint a stúdió legjobbjai, de egy színvonalas, jól funkcionáló produktuma lett a Pixar futószalagjának, anélkül, hogy látványosan sorozatgyártottnak érződne. Kellemes, ugyanakkor távolról sem bugyuta szórakozás - nem váltja meg a világot, de nem fogok haragudni, ha a Pixar ezt a színvonalat lövi be minimumnak a következő évek során.

7,5/10

A Verdák 3. teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán