Miután 1962-ben a Csehszlovák Kommunista Párt elismeri a sztálinizmus bűneit és 1963-ban kiadják eredeti nyelven Franz Kafka műveit, a filmkészítés és vele együtt minden művészeti ág – javarészt – megszabadul a cenzúra béklyójától és szellemi pezsgés veszi kezdetét Csehszlovákiában. A művészet lett a színtere azoknak a fiataloknak, akik másképp vélekedtek és gondolataikat valamilyen művészi produktum keretein belül igyekeztek prezentálni a nagyközönség felé.
A cseh film történetében ezt a korszakot a cseh újhullámnak szokásnak nevezni, aminek legnevesebb képviselőik a Forman-iskola tagjai, azaz Jaroslav Papoušek, Ivan Passer és a névadó Miloš Forman. Ez utóbbinak sikerült a legnagyobb nemzetközi hírnévre szert tennie, ugyanis a prágai tavasz végével menekülnie kellett, így pedig Amerikában kezdett el filmeket forgatni. A Csehszlovákiában töltött idő alatt viszont 3 nagyjátékfilmet is elkészített. Közülük az Egy szöszi szerelme, ha nem is a legfontosabb vagy a legjobb filmje az újhullámnak, mégis jól szemlélteti a Forman-iskola és úgy en bloc a korszak sajátosságait. 
A történet középpontjában egy kisvárosi cipőgyári munkáslány, Andula áll. Nincsen számára senki, csak a munkatársai és a barátnői, akikkel egy leányszálláson lakik együtt. A háború miatt alig van férfi a településen, azonban egy nap jó pár idősebb katona érkezik, akiknek feltett célja, hogy magukba bolondítsák a lányokat egy zenés-táncos rendezvényen. Andula azonban megismerkedik egy prágai zongorista fiúval, akibe nagyon hamar szerelmes lesz, így utána akar menni a fővárosba.
Forman tökéletesen vegyítette filmjében a kiszakadás történeteket és a romantikus sztorikat, de azoknak konvencióit teljesen áthágta (bár ez akkoriban még nem annyira hatott furcsának mint napjainkban). Andula egy naiv, álmodozó lány, aki kérdés nélkül hisz mindenben, legyen az a tenyér jóslás vagy egy fiútól kapott gyűrű anyaga. Ez számára az egyetlen egy mentsvár ebben a kis mikroközösségben, ahol minden nap ugyanolyan és a cipőgyári munka még monotonabbá teszi életét. Így elsősorban nem azért fontos számára a zongorista fiú, mert ténylegesen szerelmes belé, inkább ő jelenti a lánynak a világiasságot és a szabadságot.
És ez a legfőbb oka annak, hogy a fiú távozása után kétségek nélkül szedi össze holmiját, hogy kövesse őt Prágába. És ezen az sem változtat semmit, hogy annak szülei nem szívesen látják Andulát a házban. A lány megérkezése elindít valamit a családon belül és a régóta mélyen lapuló frusztráció mindenkiből előtör. Jól kivehető tehát, hogy az Egy szöszi szerelmének több lefejthető rétege van, ezt pedig Forman tárgyi szimbólumok sokaságával tömi meg (ahogyan az a cseh újhullám filmjeinek, szinte mindegyikében tetten érhető), amik közül a legjelentősebb a nyakkendő és a gyűrű, amik elsősorban segédeszközök Andula számára, ugyanis ezek segítségével láncolta magához eddigi szerelmeit. 
A mély szimbolika miatt azonban az egyes jelenetek mint a rétestészta vannak elnyújtva és nagyon hamar unalomba torkolhatna, ha Forman nem bánna ilyen ügyesen a jeleneteivel (bár hozzá kell tennem azért párszor így is mocorogtam a székemben). Ugyanis ezek a szabadjára engedett jelenetek a parádés helyzetkomikum segítségével olyan beleélésre késztetik a nézőt, hogy a szereplőkkel együtt éljük meg a pillanatnyi érzelmeiket. Ebben persze sokat segít Hana Brejchová erős, a vásznat teljesen uraló játéka.
A kor talán egy kicsit megkoptatta, és nagyot markoló megvalósítása miatt sokkal inkább tűnik még Forman útkeresésének a filmgyártáson belül, mint egy minden szempontból kiváló mesterműnek. Egyértelműen csak azoknak ajánlott, akik szeretik az európai művészfilmeket. Viszont, ha valakinek ínyére van ez a fajta stílus, akkor garantáltan tetszeni fog, mert nem csupán egy az elvágyódásnak és a szerelemnek a története ez, hanem egy abszurd realizmussal dolgozó rendszerkritika is.
8/10
Az Egy szöszi szerelme adatlapja a Magyar Film Adatbázis (MAFAB) oldalán.
