A Menedéket jó, ha 2 hétig adták az itthoni mozik. A publikum szerint már így is túl sok holokauszt témájú film készült, ezért hiába a lengyel Schindler és felesége igaz történetének feldolgozása, a mű nem érdekelte a magyar nézőket. Pedig ez a téma mindig aktuális lesz, és igenis foglalkozni kell vele, hogy soha, semelyik néppel ne bánhassanak még egyszer lemészárolni való állatokként. Tudnunk kell, hogy valójában mi történt, milyen mértékű kegyetlenségre képesek az emberek. Egyszer eljön a nap, amikor már egy holokauszt túlélő sem fog élni, hogy emlékeztessen minket, ezért nemcsak létjogosultságuk van; kellenek az olyan alkotások, mint a Mendék.
1939-ben Lengyelországban Antonina Żabińska (Jessica Chastain), és a férje, Dr. Jan Żabiński (Johann Heldenbergh) vezették és gondozták a varsói állatkertet. Az idillt egy bombázás teszi tönkre, aminek következtében sok állat elpusztul vagy elszökik. A náci megszállás alatt a házaspár Lutz Heck (Daniel Brühl), Hitler fő zoológusának felügyelete alatt áll, aki menedéket nyújt a házaspár díjnyertes állatainak, így azok disznótenyésztéssel kezdenek foglalkozni, miközben egyre több zsidó életét igyekeznek megmenteni.
A Menedék egy gyönyörű képi világgal rendelkező mű, amely nem akar többet mutatni az eddigi holokauszt filmek borzalmainál. Amikor egy 10 év körüli kislányt két náci katona berángat egy sikátorba, a kamera semmit sem mutat, de mi, nézők tudjuk, hogy mi történt. Épp’ ezért különbözik a többi műfajbeli testvérétől: az emberiesség, a lélek áll a film középpontjában, nem a vér, a naturalista képek, a háborús borzalmak. Az ehhez szükséges tisztaságot és érzékenységet Jessica Chastain tökéletes alakítása hozza a kezdetektől fogva. Jan fizikailag menti meg a zsidókat azzal, hogy kihozza őket a gettóból, míg Antonina a lelküket gyógyítja; pl. a fentebb említett megerőszakolt kislánynak egy kis nyuszival, beszélgetéssel és rajzolással segít túllendülni az átélt traumákon. Habár az állatkert motívum végigkíséri a művet, kezdve onnan, hogy az állatkertet használják menedékül a zsidók számára; vagy hogy valóban az állatoknak szánt ketrecekben laknak sokan; illetve a nácik általi bánásmód és a sors, amely vár rájuk szintén az állatokhoz (habár nem az állatkertiekhez) hasonlóvá teszik őket; Antonina igyekszik otthonná varázsolni azt, hogy menekültjeik újra embernek érezhessék magukat.
Noha a művet végigkíséri a feszültség, lévén, hogy egyrészt a nácik orra előtt bújtatják az embereket és sokszor egy hajszálon múlik,hogy lebukjanak; másrészt a saját fiukat is bajba keverik ezzel; a film hangulatára ez kevésbé hat. Az empátia, a kedvesség, amit Antonina mind az állatok, mind az emberek felé tanúsít, szinte lemászik a képernyőről, bűbájossá és gyönyörűvé téve ezzel a szörnyűséggel teli történetet. A Heck-et alakító Daniel Brühl karaktere kísértetiesen hasonlít a Becstelen bringatykban játszott náci katonáéhoz: ugyanolyan képmutató kedvességgel, valamint zsigeri kegyetlenséggel rendelkezik. Beleszeret Antoninába, amit a nő helyzetük megmentése miatt ki is használ, így Lutz nem veszi észre a zsidóbújtatás egyértelmű jeleit. A dissszonáns szerelmi háromszögre csak akkor derül fény, amikor Jan dühe miatt csatlakozva az ellenálláshoz megsérül, és mivel felesége nem kap róla hírt, kétségbeesésében, készen arra, hogy bármit odaadjon, a náci tiszthez fordul segítségért.
A Menedék a profi kivitelezésen túl gazdagon bánik az érzelmekkel anélkül, hogy giccsessé válna tőle. A színészi alakításokban semmi kivetnivaló nincs, de az egyszerre gyengéd, valamint erős nő és anya bőrébe bújt Jessica Chastain mellett egyedül a megerőszakolt zsidó kislányt megtestesítő színész játéka maradandó és kiemelkedő. A képi világ szépségét fokozza a filmet átszövő szeretet és tisztelet, amitől azonban az alkotás a néhány feszült pillanatnak köszönhetően mégsem válik egyhangúvá; meghatóvá annál inkább. Niki Caro rendezése így egyszerre szívmelengető és szívfacsaró; romantizált, a háború szörnyűségeit inkább mellőző, mint azt kiemelő hiteles alkotás. A mű sokak által mértéktelenül degradált, sokszor csupán témájából kifolyólag, holott aktualitását és Żabińskiék általi példamutató mivoltát sosem fogja elveszíteni az általa képviselt, mára "hiánycikké" váló értékek miatt.
A The Zookeeper's Wife tehát a tökéletes mintapéldája annak, hogy hogyan kellett volna az emberiségnek kezelnie a holokausztot, hogyan maradhat valaki ember az embertelenségben. A francia vasút fellázadt és nem volt hajlandó "rendesen' deportálni; mások csónakokkal szállították át egy szigetre a zsidókat; de a legtöbben egymás támogatása és az összefogás helyett elfordították a fejüket. A Żabiński házaspárnak megközelítőleg 300 ember köszönheti az életét. A Menedék az ő zsigerig hatoló, megható igaz történetük, amit mindenkinek ismernie kell.
8/10
A Mendék teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
