Amennyire közkedveltek az életrajzi filmek, olyannyira irtóznak tőle egyesek. Mondván, hogy alkotói részről nehéz úgy egy emberről filmet készíteni, akinek egyébként az életrajzát többek között a Wikipédián is elolvashatjuk. A sztorihoz való kötöttségek általában formai kötöttségekkel is párosulnak, és persze vannak különleges próbálkozások a berögződések megtörésére, a gyakorlati minta mégis azt mutatja, hogy egyáltalán nem ezek vannak túlsúlyban. Jan P. Matuszyński rendező új filmjében bár lerombolja az életrajzi filmek stigmáit, de mindeközben nem sikerül megalkotni azokat az alapokat, melyekre támaszkodva Az utolsó család megállna a saját lábán, ennek köszönhetően pedig a végeredmény meglehetősen vegyesre sikeredett.
Már csak azért is, mert nem tennék rá nagy pénzt, hogy néhány fanatikuson kívül itthon olyan sokan ismernék őket, kezdésként érdemes nagy vonalakban megismerkedni a Beksinski családdal, melynek igencsak hullámzó életét figyelhetjük meg a filmben. Zdzisław Beksiński festő, szobrász és fotográfus a kora egyik nemzetközileg is legelismertebb művésze, aki szürreális és rémálomszerű munkáival szerzett magának komolyabb hírnevet a 70-es évek Lengyelországából indulva. Fia, Tomasz sem szerénykedhet szakmai sikerek terén, ugyanis a térség meghatározó zenei újságíróját és rádiós műsorvezetőjét ismerhetjük meg személyében. A család azonban nem lenne teljes Zofia (Zdzisław felesége és Tomasz édesanyja), valamint a fekvőbeteg nagymama nélkül.
A művészlelkek élete persze nem könnyű, hiszen folyamatos kételyek és ellentmondásos érzések fogalmazódnak meg bennük, amelyek olykor bizony kénytelenek a felszínre törni - Zdzisław esetében ezeknek ritkábban lehetünk szemtanúi, ám Tomasz már annál ingatagabb személyiség, aki alig-alig tud felszabadulni a folyamatos szorongás alól. Emiatt Az utolsó család tartalmilag olyan tematikákat kíván megfogni, mint a család szétesése, a depresszió és ehhez viszonyítva, az alkotás folyamata, amely egy kiút is lehetne akár az előbbiekből... ám úgy tűnik, hogy ez mégsem következik be soha.
Az ismerős elemek ellenére megnehezíti a film befogadását az az el nem hanyagolható tény, hogy mennyire ritkán sikerül Matuszyńskinak a felszínre hozni a bemutatni kívánt tematikákat. Mondjuk ez minden bizonnyal az előzetes koncepció része lehet, tekintve, hogy egyébként egy alaposan átgondolt és jól megszerkesztett mozival van dolgunk. Ennek ellenére, meglehetősen sok üresjáratot találhatunk a képkockák között és nonszensz a kifejezés, amivel illetem Az utolsó családot, de ez a film tényleg nagyon "unalmas" tud lenni, leginkább azért, mert azon túl, hogy kétség kívül tehetséges embereket állít a középpontba, a karakterek még nem lesznek érdekfeszítőek és így nem is igazán tudunk velük olyan kapcsolatot kialakítani, ami fenntartja az érdeklődést a szürkébb pillanatokban - amiből sajnos nem szenvedünk hiányt.
Igaz, emiatt áll fent az a szituáció, hogy ha nem tudnánk, hogy egy életrajzi alkotásról van szó, akkor észre sem vennénk ennek jeleit. Lényegében nem is egy koherens cselekménysorozat elevenedik meg a szemünk előtt, csupán életképek a család bizonyos időszakaiból, minek köszönhetően kicsit fókuszálatlanná válik a film egy idő után és ezt az elvesztett fonalat igazság szerint csak az utolsó 15-20 percre találja meg ismét Matuszyński. Időközben persze lehet elemezni a szereplők közötti apró cselekvés-mozzanatokat, de idővel abból is kiveszik az izgalom, hiába rejtenek érdekes viszonyokat ezek a vizsgálatok és hiába hoz elképesztően jó alakítást például Dawid Ogrodnik, valahogy annál kevesebbnek tűnik a muníció, minél többet látunk belőle.
Összességében ugyan elmondhatjuk Az utolsó családról, hogy vannak eltalált momentumai, a helyenként fel-feltűnő humor ad egy plusz színt a történetnek és valójában a felszín alatt vannak megragadó kérdések, de ezen a ponton muszáj feltenni a kérdést: mit érnek ezek, ha a legtöbb tényező a felszín alatt marad elrejtve, kiaknázatlanul a mű teljes egészét figyelembe véve? Ennek köszönhetően nem nagy bátorság kijelenteni, hogy egy szűkebb, (közép-)európai drámákért rajongó réteget tud elsősorban megfogni a film, és ezt mindenki úgy értelmezheti, ahogy szeretné. Elvégre is, mit árul el az, ha a Yazoo "Don't Go" című popslágere maradt meg a leginkább számomra Az utolsó családdal kapcsolatban? Zdzisław alkotásai között azért érdemes lehet még szemezgetni...
Az utolsó család teljes adatlapja a Mafab (Magyar Film Adatbázis) oldalán
