[A FORGATÓKÖNYV INNEN TÖLTHETŐ LE]
Egyre kevésbé érzem úgy, hogy a második világháború témájában lehet még újat mondani egy-egy filmmel, a stúdiók azonban ennek ellenére sem adják fel: az Atlantic Wall a D-nap előestéjén egy deszantos akciót követ végig, a produkció pedig nem kisebb sztárokat tudhat magáénak, mint Bradley Coopert a főszereplő, illetve Gavin O'Connort a rendező posztján. Azonban kellemes csalódás volt olvasnom ezt a könyvet, az Atlantic Wallt ugyanis mindenképpen érdemes lesz vászonra vinni - még ha ténylegesen erre a történetre is igaz, hogy sokat nem tesz hozzá az eddig látottakhoz.
Zach Dean könyvéről nem mondható el, hogy megreformálná a (második világ)háborús akciófilmek műfaját, alkalmasint még azzal is vádolható, hogy giccses túlzások és sablonok is előkerülnek benne, a szerző azonban vitathatatlanul egy utolsó porcikájáig tökéletesre polírozott szkriptet hozott össze. Az Atlantic Wallban nincsenek megbicsaklások, felesleges vargabetűk, félresikerült részletek, egy maximális fordulaton pörgő és hibátlanul funkcionáló akcióthrillert olvashatunk. Dean kellő aprólékossággal, de mégis olvasmányosan konstruálja meg jeleneteit, döccenők nélkül illesztve egymáshoz narratívája főbb pontjait és biztos kézzel helyezve el főszereplője karakterívét a műfaji elemek között.
Ami különösen is meghökkentő a forgatókönyvben, hogy nem riad vissza a háború kegyetlenségének vászonra vitelétől, mind olyan értelemben, hogy főszereplőink maguk is kérlelhetetlen gyilkológépek, mind úgy, hogy a jófiúk még a Ryan közlegény vagy a Fury világához képest is kevesebb immunitást kapnak az ellenség golyóitól. Dean akciójelenetei ettől igazán karcosak, de máskülönben is elmondható, hogy remekül felépített, látványos és hatásos ütközeteket komponál, és minden jelenetébe belecsempész valamilyen feszültséget. (És nincs kétségem afelől, hogy A könyvelőben látottak után Gavin O'Connor megfelelő módon varázsolja ezt a vászonra.) Az Atlantic Wall egyetlen érdemi hiányossága talán az lehet, hogy antagonistája egyrészt kissé jelentéktelen, másrészt jellegtelen is: hőseink valójában inkább a német háborús gépezettel harcolnak, mint konkrétan vele, a karakter pedig nem lépi túl a hidegvérű, maximalista tiszt archetípusát. (Bár az tény, hogy az általános, démonizált német katonaábrázoláshoz képest már ez is üdítően árnyalt megközelítésnek mondható.)
Az Atlantic Wall tehát nem az a fajta film, amely új dimenzióit mutatja meg a második világháborúnak, vállalásaiban még valószínűleg egy Ryan közlegény-féle kultstátuszhoz is kevés lesz. Azonban ez nem jelenti azt, hogy bizonyos megoldásaival, olajozottságával és izgalmaival ne érdemelne dicséretet. Jelen állás szerint egy olyan filmnek nézünk elébe, amelyen kiválóan szórakozhatunk és amelyre jó szívvel emlékezünk majd.
