Képregényeken ritkán szoktunk sírni, még ritkábban jár értük Pulitzer-díj. Art Spiegelman Maus-a különleges alkotás, a holokausztról mond el nekünk benne egy igaz történetet a szerző. Édesapja sorsát ismerhetjük meg a nem túl vidám műből, amelyben nem ember, hanem állatalakban tűnnek fel a szereplők, az egerek a zsidók, a macskák a nácik és a disznók a lengyelek. A katartikus erejű alkotás egyszerre játszódik a jelenben és a múltban, azt is figyelemmel követhetjük, hogyan készült a képregény, lenyűgöző az az őszinteség, amivel Spiegelman beavat bennünket a családi életébe (édesanyja öngyilkossága, édesapja túlságos zsugorisága és nem éppen kedves természete, a fiával fennálló nem éppen felhőtlen viszonya, stb), és annak bemutatása, hogyan próbált apa és fia közelebb kerülni egymáshoz, az ő harcukról is szól a történet, nemcsak a fájdalmas múltról. Habár a holokausztról már mindent láttunk a filmvásznon, mégis nagyon tud fájni, ahogyan végignézzük újra azt a borzalmat, amit a zsidóknak át kellett élniük a második világháború alatt. Az állatokkal történő ábrázolásmód és a család jelenbeni problémáinak bemutatása valamennyire oldja a sűrű drámát, a képregény eszközeivel azonban mégis teljes mélységében mutatja meg az események embertelen voltát. Nem idealizálja a főhőst, de az átélt borzalmak megismerése után megértjük, miért vált zsugorivá és rémes természetűvé, nem tudta feldolgozni azokat a testi és lelki kínokat, amelyeket át kellett élnie. Azt nem tudjuk meg, hogy az édesanya pontosan miért lett öngyilkos, de nyilván ő sem tudta túltenni magát a történteken, a fiúnak pedig lelkiismeretfurdalása van, hogy az ő problémái a szüleihez képest semmilyen jelentőséggel nem bírnak, neki viszont mégis fontosabbak. Letaglózó erejű alkotás, amiből ugyan semmi újat nem tudunk meg, de mivel egy család tragédiáját ismerjük meg belőle (tárgyszerűen, semmi felesleges szirup vagy dramatizálás), mégis nagyon szíven tudja ütni az olvasót.

Artie képregényregeket ír, amelyeket édesapja nem tart túl sokra. A fiú egy látogatása során megkéri apját, meséljen neki a lengyelországi életéről és a háborúról, mert meg szeretné rajzolni a történetet. Vladek Spiegelman nem hiszi, hogy ez bárkit is érdekelhet, de azért elkezd mesélni. A történet az 1930-as években indul és a háború végéig tart, azonban a múlt felidézése közben a család élete is zajlik a jelenben...

A Maus-ból az első három képkocka 1972-ben került a nyilvánosság elé, Spiegelman egy antropomorf állatfigurákat felvonultató képregény-antológiába rajzolta őket. 1977-ig tartott, amíg édesapja magnóra mondta neki a történetét, és 1978-ban fogott hozzá, hogy ennek alapján elkészítse a képregényt. A Maus első hét fejezete 1980 decembere és 1985 között jelent meg a RAW (a szerző saját magazinja) 2-8. számában, egy a magazinhoz rögzített kis füzet formájában. A Maus első, a képregény első hat fejezetét tartalmazó gyűjteménykötete 1980-ban jelent meg a Pantheon kiadó gondozásában és hatalmas sikert aratott. A Penguin kiadó adta ki a Maus többi részét, a legutolsót 1991-ben. 1992-ben különleges Pulitzer - díjjal jutalmazták Spiegelman művét.

A történet a 30-as években indul, megismerjük a fiatal, tehetséges és ambíciózus Vladek-et, aki beleszeret egy gazdag zsidó család lányába, Anjába, összeházasodnak és apósa anyagi segítségével gyárat vezet a háború kitörése előtt, megszületik első fiúk, Richieu. Aztán a nácik fokozatosan egyre nehezebbé teszik a zsidók életét, az egykor dúsgazdag család végül gettóba, majd koncentrációs táborba kerül. Vladek a legreménytelenebb helyzetben is feltalálja magát, hihetetlen akarattal túléli a holokausztot és a felesége életét is megmenti, de a lelke örökre meghasadt. Miközben nagyon tiszteljük azért, ahogy helytállt az embertelenség dzsungelében, megértjük a családját is, akik nagyon szenvednek kiállhatatlan természete miatt. A fia is közelebb került hozzá a beszélgetéseiknek köszönhetően, de az édesanya árnyéka örökre közéjük állt, az öngyilkosságát egyikük sem tudta sohasem feldolgozni. Ennek a szomorú történetnek nem lehet happy end a vége, mégis meg tudja tisztítani az olvasó lelkét, annyira emberi és tökéletesen átélhető a Spiegelman-család szomorú története.

A képregény műfaja vizualitásban tud sokat hozzáadni a holokauszt borzalmainak ábrázolásához (az a kép, amikor a főhős egér disznó álarccal jár az utcán, hogy ne ismerjék fel, mindent elmond azokról a borzalmas évekről), a kifejező jelenetek filmszerűvé teszik az élményt, ugyanakkor megmarad a regény-feeling is, és ez a kombináció teljesen egyedi módon mutatja meg a holokausztot. Aki meg van győződve arról, hogy a képregény csak szórakoztatási célzattal készül, viharsebesen pótolja ezt az alkotást, rá fog jönni, hogy katartikus erejű dráma közvetítésére is tökéletesen alkalmas a műfaj. Papírzsepi bekészítése kötelező, sírós darab, tépi-szaggatja az olvasó lelkét, de egyszer mindenképpen el kell olvasni!

10/10