Ki gondolná egy könyvmolyról, hogy vészhelyzetben képes kenterbe verni a CIA legprofibb ügynökeit, és még egy hidegvérű bérgyilkos tiszteletét is ki tudja érdemelni? Az alapötlet brilliáns, nem kispályáztak az alkotók, egy bestseller szolgált alapul a forgatókönyvhöz (ott hat nap alatt zajlottak az események, de egy filmnél peregniük kell az eseményeknek, hogy ne unja el magát a néző, így egy kicsit lerövidítették az izgalmas és halálosan veszélyes kalandok idejét), Robert Redford fénykorában elég húzónév volt ahhoz, hogy tömött sorokban vándoroljon a nép a moziba miatta, Fay Dunaway nemcsak szép volt, hanem jól is játszott, Sydney Pollack elég jó rendező volt ahhoz, hogy kihozza a történetből a legtöbbet, titkos aduásznak pedig szerződtették Max von Sydow-t. Az eredmény pedig kiváló paranoiamozi, amelyben nyakig merülünk a politika mocskába, de alapvetően mégiscsak egy izgalmas kémtörténetről van szó, amelyben egyidejűleg sikerült összehozni minden idők egyik legzseniálisabb zárójelenetét és leggyengébb szerelmi szálát. A film még ma is működik, mai szemmel nézve kicsit lassúdadan folydogálnak az események, de a feszültség hőfoka semmit sem csökkent, a színészi alakítások lenyűgözőek (Sydow simán lejátszik a vászonról mindenkit, neki jutottak a legütősebb szövegek és jelenetek), fordulatos és elgondolkodtató alkotás, amelyben meglepően kevés az akció, annál több a jól adagolt thriller, a végére már mindenki gyanús lesz, összekeveredik a jó és a rossz, emlékezetes film ez még most is!

Joseph Turner (Robert Redford) a CIA egyik fedőcégénél könyveket olvasgat és jelentéseket ír, meg sem fordul a fejében, hogy bajba kerülhet. Azonban egyik nap elmegy ebédért, és arra tér vissza az irodába, hogy mindenkit lemészároltak. Amikor segítséget kér a cégtől, meg akarják gyilkolni, azonban sikerül elmenekülnie, majd  hirtelen ötlettől vezérelve egy véletlenszerűen kiválaszott lányt, Kathy-t (Faye Dunaway) arra kényszerít, hogy segítsen neki. Akkor rémül meg igazán, amikor rájön, hogy azért akarják megölni, mert ráhibázott arra az egyik jelentésében, hogy a CIA-n belül van egy csoport, amely a saját szakállára cselekszik...

Nem árt az egy kémnek, ha jól néz ki, de agyban kell különlegesnek lennie, nem pedig akciósztárnak lennie ahhoz, hogy túljárjon a CIA túlságosan is csavaros eszén. Sydney Pollack kiválóan értett a hangulatteremtéshez, ennek a filmnek olyan szürke árnyalata van, ami inkább John Le Carré világához van közelebb, nem James Bondhoz. Ezért is sikeredett eléggé sivárra a szerelmi szál, pedig bedobtak mindent az alkotók a Stockholm-szindrómától kezdve (na jó, Robert Redfordba beleszeretni ér, róla úgysem hisszük el, hogy bántana egy nőt, még akkor sem, ha az életéről van szó) egy távoli barátig, és persze az ágyjelenet sem maradhatott el, ennek ellenére túlságosan erőltetett ez a viszony, nem kicsit hátráltatja az amúgy izgalmas eseményeket, de ennél nagyobb bajunk ne legyen.

A politika mocskos dolog, szegény Joseph csak kamillázik, hogy mibe keveredett bele, minél jobban belelát a CIA legbelsőbb köreibe, annál inkább taszítja a lélektelenség. Emberünknek az a szerencséje, hogy kezdetben senki sem veszi komolyan, mert ő csak egy irodalmár, aki igaz, hogy volt katona, de a kémügyekhez nem sok köze van, csak minimális kiképzést kapott. Aztán persze a hétköznapi figurából lassan, de biztosan igazi rafkós ellenfél lesz, aki természetesen bármikor össze tudja úgy keverni a telefonközpontot, hogy nem tudják lehallgatni (de ne legyünk gonoszok, nem tolják túl az alkotók a heroizálást, meg tudott maradni mindennapinak a főhős). Mindennek ellenére mégiscsak civil marad a pályán, aki azonban olyannyira jól megállja a helyét a számára teljesen idegen helyzetben, hogy még a cinikus profi bérgyilkos tiszteletét is kivívja. Sydney Pollack (és természetesen a jól megírt forgatókönyv) olyan jól keveri a kártyákat, hogy az utolsó percig izgalmas tud maradni a történet, a lezárás pedig simán zseniális. Nem mestermű, de nem véletlenül lett klasszikus a saját műfajában, jóféle kis kémsztori ez, lehet rajta agyalni rendesen.

Nem szenvedünk hiányt meglepő fordulatokban, már a kezdő szitáció is sokkoló, Turner elmegy ebédért, és arra tér vissza, hogy minden kollégáját meggyilkolták, de az igazi kalandok akkor kezdődnek, amikor kiderül, hogy a CIA-nak esze ágában sincs segítenie rajta, sőt, meg akarják ölni. A főhős elég intelligens ahhoz, hogy felfogja, milyen megoldhatatlan helyzetbe keveredett, és csak azért nem pánikol be azonnal, mert kezdetben még nem látja át, mennyire szövevényes az ügy, amelyet megpróbál ép bőrrel megúszni, amelyre lássuk be, matematikailag nem sok esélye van, hiszen amatőrként áll szemben a profikkal. Ő azonban éppen abból húz hasznot, hogy nem a többiek nem tudják kiszámítani a következő lépését, mert nem az ő logikájuk szerint gondolkodik. Közben a cégen belül is elindul a felelősök keresése, olyan szinten keverednek össze a szálak, hogy ember legyen a talpán, aki elsőre rájön, hogy ki volt a hunyó. Turner-nek teljes gőzzel szurkolunk ahogyan azt kell,  ő pedig egyre okosabban cselekszik, melynek eredményeként esélyei a túlélésre szignifikánsan nőni kezdenek, hogy aztán a történet vége mindent vigyen.

Ha látványos akcióorgiára vágysz, ez nem a te filmed, de ha egy igazán jó kémsztorit akarsz látni, amelyen lehet gondolkodni, és mindvégig parázni azon, hogy mi lesz a főhős sorsa, aki teljesen véletlenül keveredett bele egy olyan mocskos ügybe, amelyhez az égvilágon semmi köze sem volt alapjáraton, de mégis fel tud nőni a feladathoz, pedig nincs semmilyen szuperképessége, csak használja az eszét, akkor nyugodtan ülj le ez elé a remek film elé, nem fogsz csalódni benne!

8/10

A Keselyű három napja teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.