Ezeregy éj telt már azóta, hogy botor fejjel megfosztottam magam Dzsinni rendkívül szórakoztató társaságától, hiányzott már őkéksége, mert hiába ebben a filmben hallható minden idők egy legjobb romantikus betétdala, azért mégiscsak miatta érdemes megnézni ezredjére is ezt az elragadó kis filmet, amelyen nem fogott az idő, másodpercek alatt a bűvkörébe kerített ez a gyönyörű mese, akárcsak sok évvel ezelőtt. Az alkotók két Oscar-díjjal lehettek gazdagabbak, naná, hogy a legjobb zene és a legjobb betétdal kategóriában, de hiába halljuk még ma is szép hercegnő helyett a szív szavát, miközben minket vár egy új világ, mégiscsak a Dzsinn jelenetei maradtak felejthetetlenek ebből a filmből, amelyet egyszerűen nem lehet megunni. A siker titka a jó forgatókönyv, a szép dalok, a rengeteg poén, a kiváló animátorok, de mindenekfelett Robin Williams volt, akit nálunk Mikó István magyarított szokásához híven zseniálisan. Szerencsés csillagzat alatt született ez az alkotás, minden összejött, ami ahhoz kell, hogy a nézők úgy érezzék, kivételes élményt kapnak ettől az alkotástól, amelyben ott van a barátság, a szerelem, a hatalomvágy, az erkölcsi mondanivaló, a páratlan humor, és az igazi varázslat, amely olyan ritka madár a futószalagon készülő CGI-látványorigák korában. Az Aladdin szerethető, maga a fenomenális kozmikus erő egy nem is olyan icipici kis filmben. Imádat van, sok-sok évvel a bemutató után is!

Aladdin, az utcagyerek látszólag gondtalanul éli életét Aghraba utcáin barátjával, Abuval, valójában azonban gazdagságról álmodik, miközben a szultáni palotát nézi minden este szerény hálóhelyéről. Jázmin hercegnő ellenben alig várja, hogy kiszabaduljon végre a palota rabságából, azonban gyorsan bajba kerül a piacon, amelyből Aladdin menti ki. A fiú álmodni sem mer a hercegnőről, azonban a dolgok alaposan megváltoznak, amikor feltűnik a színen Dzsinni...

Addig sem volt unalmas film, amíg meg nem jelent a lámpa szelleme, azután azonban más dimenzióba kerültek a dolgok, olyan szintet lépett vele a történet. Ez az erősen túltolt stanup-humor csak azért működött, mert Robin Williams (=Mikó István) letaglózó stílusa mindent vitt, az történt ugyanis, hogy hagyták a kiváló komikust improvizálni, és a legjobb poénokat tették bele a filmbe. Mindannyiunk Kapitánya ebben a filmben járatta csúcsra kivételes tehetségét nem drámai alkotásban, ontotta ránk a humort, mi pedig boldogan merültünk el a poéncunamiban. Természetesen kellett a sikerhez a profi Disney-háttér (zene, animáció, forgatókönyv, stb), de az igazi pluszt a Dzsinn jelentette, máig nem kopott semmit a karizmája.

Dzsafar sötét alakja kellőképpen ellensúlyozza a dzsinn élénk karakterét, de a kék szellem simán elviszi a show-t mindenki elől, a szerelemesek aranyosak, Jázmin a korhoz képest meglepően szexi lány lett, Aladdinnak össze kellett kapnia a turbánját, hogy méltó legyen hozzá, a humorfaktort a szultán, Abu, Jágó, a papagáj is szállíotta, nem unatkoztunk az biztos. A forgatókönyv teljesen rendben volt, minden fordulat, poén, karakter a helyén volt, csak a történet vége lett egyetlen árnyalattal cukormázasabb, mint kellett volna. A látványvilág mai szemmel nézve nem tűnik kiemelkedőnek, a bemutató idején azonban én úgy éreztem, az Ezeregyéjszaka meséibe csöppentem, annyira szépek voltak a jelenetek (és jól megijedtem, amikor Dzsafar begorombult, pedig már nem voltam gyerek anno). Még mindig megállja a helyét az animáció, nem tűnik régimódinak a külcsín, a belbecs pedig még mindig simán kenterbe veri a mostanában moziba kerülő Disney-darabokat. Szabadjára engedték a kreativitást ebben az alkotásban, amelynek meg is lett az eredménye, még ma is igazi filmélményt tud nyújtani Aladdin története, sokadjára is simán bele lehet feledkezni.

Mikó István méltó tudott lenni Robin Williams-hez, és ez nem kis fegyvertény, Gáti Oszkár érezhetően imádott gonoszkodni, Kassai Károly (megvan, hogy ő volt Luke Skywalker magyar hangja az eredeti szinkronban a klasszikus trilógiában?) felszabadultan tolta remekül a madaras hisztit, Benkő Gyula kedvesen szultánkodott, Bolba Tamás és Kocsics Judit (énekben: Miller Zoltán és Janza Kata) hozták a kötelezőt, de szívvel és lélekkel, Józsa Imre felejthetetlen hangját sajnos csak néhány mondat erejéig hallhattuk.

Megunhatatlan a kicsike, hiába telt már el jó néhány év a bemutató óta, semmit sem öregedett ez az alkotás, amely nálam legalábbis a legjobb Disney-filmek között van, olyan elementáris humorral vegyíti az Ezeregyéjszaka minden csodáját, amelyből sohasem elég, fogjuk a gyerekre (vagy kiskorú ismerősre) és nézzük újra, ahányszor csak tehetjük, mert nagyon jót tesz a kis lelkünknek ez a dögös mese.

8/10

Az Aladdin teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.