A Mártírok témájáról rögtön Keresztút jutott az eszembe, hiszen az is a (keresztény) fundamentalizmus témáját dolgozza fel, ráadásul mindkét műben egy tizenévest ragad magával a vallásos őrület, hasonlóan tragikus fordulatokat ígérve. Ráadásul eredetileg mindkettő német szerző műve: a Mártírok esetében Kirill Szerebennyikov egy (hazánkban egyébként jelenleg is nagy sikerrel futó) német színdarabot dolgozott fel. Azonban ennyiben ki is merülnek párhuzamok, ez a film ugyanis egy újra és újra zavarba ejtő, egyszerre könnyebben emészthető és nehezebben feldolgozható élményt ad.

Az extrém vallásosságával sokkoló, 17-18 éves fiú, Venya esetében ugyanis nincs karizmatikus mentor, szülői befolyás, csak annyit látunk, hogy a fiú kezében már ott a Biblia, amelyet kívülről tud és amelynek a lehető legjobban igyekszik megfelelni. Hátborzongató ez a megmagyarázhatatlanság, ugyanakkor ezzel a Mártírok rögtön jelzi, hogy nem pszichológiai vagy teológiai kérdéseket állít a célkeresztbe. Nem konkrét egyházakon, a vallásossághoz kapcsolódó jelenségeken van a hangsúly, a főszereplő bibliai literalizmusának áldozatai, bizarr performanszai mögött nehéz koherens motivációt felfedezni. A film tudatosan hagyja maga mögött a valóságot, egyrészt a fundamentalizmust egy átvitt keretben, motívumként értelmezve (például a címben jelzett mártíromság sem a főhősünkre lesz végül igaz), másrészt rengeteg poénnal fokozva a látottak szürrealitását. Szerebennyikov a téma komolyságához képest szinte illetlen módon csepegtet humort a jelenetekbe, sokáig kitartva a helyzetkomikumokat (ez a Toni Erdmannból lehet ismerős), hosszú beállításaival pedig úgy hagyja meg a színpadi kompozíciók töretlenségét, hogy a látottak nem öltenek szó szerint is színpadias jelleget.

Szürrealitás alatt ugyanakkor nem a józan ész határait tudatosan áthágó fogalmazásmódot kell érteni (legalábbis egy jelenetet leszámítva), a mű történései szigorúan a valóságban gyökereznek, ugyanakkor a szereplők cselekedetei rendre meghaladják a racionális logikát. Emiatt nehéz is értelmezni, a Mártírok pontosan miről akar szólni: mint írtam, a dogmatikai, pszichológiai okfejtések az alkotókat láthatóan hidegen hagyták , ugyanakkor a bibliai idézetpárbajok, a fundamentalizmus szokásos ideológiai elemeinek (evolúció-, homoszexualitás és tudományellenesség) felsorakoztatása miatt mégis nehéz elvonatkoztatni ezektől. Amikor Venya pedig helyenként kezdi egy raszputyini manipulátor alakját ölteni és irracionális, szimbolikus cselekvéseit alattomos, számító húzásokkal ötvözni, végképp elveszíti a . De a fiú tanárai is egyszerre lenyomatai a polkorrekt óvatoskodásnak, valamint a szovjet időkből maradt autoriter hozzáállásnak és csinovnyiklelkületnek.

A Mártírok értelme ugyanakkor valahol éppen ez: a fundamentalizmusról nem lehet ésszerű, logikus módon beszélni, hiszen maga az ideológia sem az. Emiatt a filmnek is sok értelmetlen vagy öncélú pillanata van (például a Jézus homoszexualitásával való poénkodásra szerintem egyedül csak a tudatos botránykeltés adott okot), hatásmechanizmusát azonban éppen az adja, hogy nincs egy olyan világos és határozottan végigvitt koncepciója, mint a Keresztútnak. Az pedig már csak hab a tortán, hogy művészfilm létére még kifejezetten szórakoztató is.

8/10

A Mártírok teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán