John Le Carré művei az utóbbi években hirtelen megtalálták útjukat a filmvászon felé, a - szerintem igencsak félresikerült - Suszter, szabó, baka, kém-et a remek A Most Wanted Man követte, az idei év egyik legnagyobb sorozatsikere pedig a Night Manager volt. Ezen felül pedig érkezett még egy adaptáció, az Our Kind of Traitor, amely azonban elkerülte a rivaldafényt, noha rengeteg jellemzője közös az előbbi három darabbal.

Ezek közül az első, hogy (a Night Managerhez hasonlóan) itt is átlagemberek, nevezetesen egy Marokkóban nyaraló házaspár, Perry és Gail (Ewan McGregor, Naomie Harris) keveredik bele egy nagyszabású kémügybe, amikor Perryt egy bulizó orosz társaság megszólítja a hotel bárjában. Hamar kiderül ugyanis, hogy a maffiózó Gyima (Stellan Skarsgard) egy nagy leszámolás áldozata lesz, amint átírja minden vagyonát az orosz szervezett bűnözés új urára, a Hercegre (Grigorij Dobrigyin), ő pedig azzal szeretne védelmet vásárolni magának, hogy megosztja információit az MI6-szel. Csakhogy ezek az információk számos brit politikust és hírszerzőt is bajba keverhetnek, éppen ezért azok a legkevésbé sem támogatják a műveletet.

Ez a huzavona, illetve a információ validálásának mikéntje tölti ki az Our Kind of Traitor narratíváját, amelyet (a Herceg smasszereinek figyelő szemei miatt) Perry és Gyima kénytelen fényűző nyaralásokkal összekötni. Le Carré azonban természetesen nem a magas élet megjelenítésében érdekelt, hanem a titkosszolgálati szempontok embertelenségét és az egyes szereplők érzelmeit állítja szembe, egy európaiasan visszafogott és a hollywoodi sztenderdeknek ellenmondó megközelítésben. Nincsenek nagyszabású üldözések, onscreen is csak egyetlen pisztolylövés dördül el, az izgalmakat az ellenfél intelligens kijátszásának feszültsége adja.

A probléma az, hogy miközben az ehhez kapcsolódó thriller-elemek sem feltétlenül erősek, a klasszikus kémfilmes eszközöket ellenpontozni hivatott politikai dimenziók még inkább elnagyoltak. Az MI6 intrikái és a felettük húzódó szintek konfliktusai kimerülnek néhány elegánsan megfogalmazott anyázásban, a hírszerzés működésébe eleve csak egy lehallgatási jelenet erejéig látunk bele, a forgatókönyv figyelmét a szövevényes háttértörténet átadása, illetve Perry és Gyima bimbózó barátsága kötik le - de még csak ez utóbbinak sem képes mélyére ásni. (Ezen nem kell meglepődni, tudván azt, hogy Hollywood egyik legközépszerűbb írója, Hossein Amini felelt a szkriptért)

Végeredményben az Our Kind of Traitor egy felvizezett verziója a sikeresebb Le Carré-adaptációknak: a főbb pontok itt is szerepelnek, de a köztük lévő töltelék csak szürke rutinmunka. Amiben még az sem értékelhető igazán, hogy gyökeresen máshogy áll a műfajhoz, mint James Bond és Jason Bourne legújabb félresikerült próbálkozásai.

6,5/10

Az Our Kind of Traitor teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán