Bár a világon rengeteg különböző ember él, egy dologban mindannyian közösen gondolkodunk: mindenki szeretne valahová tartozni, fontosnak érezni magát, tudni, hogy a jó úton jár egy boldog élet felé. Hogy a boldog élet rengeteg ember életében nem adatik meg, az legalább annyira általános tény, mint hogy sokan a megfelelő utat sem találják meg ahhoz, hogy valóban teljes életet éljenek. Az Oslo, augusztus látszólag egy drogfüggőségétől megváló fiatal értelmiségiről szól, azonban Joachim Trier filmje jóval több ennél: generációs portrét alkot arról, hogy a megfelelő út végén sem biztos a boldog befejezés.
Anders (Anders Danielsen Lie) 34 éves bölcsész, aki bár megfelelő családi háttérrel rendelkezik, mégis a drogok nyújtotta életet választotta. Ennek fényében nem csoda, hogy a fiatal férfi egy elvonóközpontban tengeti mindennapjait, arra várva, hogy megszabadulhat függőségétől, és ezzel visszatérhet a társadalom vérkeringésébe. Az elvonó program részeként megengedik, hogy Anders pár napra újra Osloba belvárosába utazzon, hogy találkozzon a rokonaival, egykori barátaival, valamint egy állásinterjún is jelenése van. Hősünk azonban úgy érzi, az elvesztegetett idő miatt feleslegessé vált az élete.
Az utóbbi években rengeteg generációval foglalkozó filmet láttunk már, az Oslo, augusztus is ezek sorát erősíti. Joachim Trier második rendezése igazi egzisztencialista drámaként funkcionál: a folyamatosan változó Oslo képeivel helyezi párhuzamba a napról-napra élő fiatalok életét, főleg arra fókuszálva, hogy a 20-as 30-as éveikben járók igazából elveszettnek érzi magát a saját világában, és bár próbálnak kitörni a szürkeségből, ez csak látszateredményekben mutatkozik meg.
Anders története tökéletesen simul ebbe a kontextusba, a fiatal értelmiségi a jó családi háttér ellenére is a drogokhoz nyúl, vélhetően azért, hogy önmagát keresse. Azonban a film nem a karakter múltjával, hanem a leszokás utáni jelenével foglalkozik, azzal, hogy bár látszólag szívesen fogadják vissza a régi barátai, a helyzet ennél jóval árnyaltabb és elkeserítőbb. Anders ugyanis Oslo-t átszelve egyetlen olyan embert sem talál (vagy talán nem is akar találni), aki komolyan foglalkozna érzéseivel, ezzel tovább mélyítve a karakter elveszettség érzését.
Ezt a kiüresedett atmoszférát Trier a forgatókönyv szintjén, valamint a non-verbális kommunikáció útján, a képekkel is próbálja átadni, többnyire kirobbanó sikerrel. A szkript leginkább Anders és az épp aktuális beszélgetőpartnerének párbeszédére épít, azonban nem riad vissza attól sem, ha az utcán, vagy az étteremben ülő ismeretlen emberek diskurzusából kell kimazsoláznia olyan gondolatokat, amelyek végtére a mondanivaló szempontjából legalább annyira fontosak, mint a főszereplőnkkel folytatott eszmecserék. Azonban a sokszor túláradó párbeszédek mellett ugyanolyan, ha nem nagyobb hangsúllyal helyt kaptak a már említett képek is, Jakob Ihre operatőri munkája kifejezetten hozzájárul ahhoz, hogy Anders, és tulajdonképpen az egész generációjának lélektanát is megismerjük egyszerre. Ebből kiindulva hatalmas felelősség hárult Anders Danielsen Lie játékára is, azonban a norvég színész tökéletes arcjátékkal hozza a szerepet, sokszor egy arcrándulással, vagy tekintettel előregördítve a karakterívet.
Az Oslo, augusztus lehetett volna egy tipikus köldökbámulós fesztiválfilm, azonban Joachim Trier és csapata ettől jóval érdekesebb irányt követett, ezzel egy olyan filmet alkotva, ami a most 20-as 30-as éveit taposó generációnak legalább annyira sokatmondó, mint mondjuk anno az Amerikai szépség lehetett. Persze a filmben vannak hibák, néhány közhelyesen ható jelenet például eléggé kilóg a kontextusból, a végén pedig egyszer-kétszer megpendülnek a giccses lezárás lehetőségének húrjai is, azonban a történet ügyesen táncol vissza ezeknek a lehetőségeknek a széléről. Joachim Trier rendezése tehát egyszerre hihetetlenül szép, és kifejezetten keserű alkotás, egy olyan film, ami hétköznapi eszközökkel mutatja meg azt, hogy sokszor muszáj a fájdalmasabb utat választanunk a lehetetlen helyett.
9/10
Az Oslo, augusztus teljes adatlapja a Magyar Filmadatbázis (MAFAB) oldalán.
