Donald Glover a Community (Balfékek) című szitkomból lehet ismerős sokunk számára, ám egy rendkívül sokoldalú emberrel van dolgunk. Childish Gambinóként akár hip-hop előadóként is hivatkozhatunk rá, de ami még fontosabb az az írói munkássága, amellyel kapcsolatban egészen hihetetlen tény, hogy már 21 évesen az NBC sikerszérriájának, a 30 Rock (A Stúdió) írószobájának tagja lehetett. Tehetségét szerencsére azóta nem vesztegette el, erre pedig az Atlanta a legékesebb bizonyíték. A sorozatról Glover előzetesen azt nyilatkozta, hogy olyan lesz, mint a "Twin Peaks, csak rapperekkel." Ambiciózus kijelentésnek hangozhat, de látva a végeredményt, nem állt távol az igazságtól. Persze sok mindenben távol áll a dolog David Lynch klasszikusától, de sikerült megközelítőleg egy hasonlóan tébolyult, kívülálló szemmel valamennyi elemében furcsa közeget alkotnia és ez még csak a kezdet.
Nyilván nem nehéz kitalálni a címet elolvasva, hogy hol játszódik a sorozat. A georgiai város az elmúlt időben átvette a helyet New Yorktól és a hip-hop színtér egyik legkiemelkedőbb melegágyává vált. Ettől persze Earnnek (Donald Glover, aki a főszereplő is egyben) nem könnyű a helyzete: barátnőjével, Vannel (Zazie Beetz) se veled, se nélküled kapcsolatban nevelik közös gyermeküket, de problémát jelent, hogy a férfinak nincs állandó munkahelye. Earn zenei menedzserként próbál érvényesülni unokatestvére, Paper Boi (Brian Tyree Henry) oldalán, aki azonban egy zűrös alak hírében áll - hozzáteszem, jogosan - és emiatt hiába van meg a tehetsége, vagy helyenként a szándéka is a változásra, mégsem néznek rá jó szemmel az emberek.
Annak ellenére, hogy a tengeren túli kritikusok egy szempillantás alatt a keblükre ölelték az Atlantát, az első néhány epizód nem tudott berántani. Értettem, hogy mit lehet szeretni benne, mert kétség kívül ötletes megoldásokat használt a forgatókönyv és egyébként is nagyon hozzáértően volt megszerkesztve a sorozat, de valahogy mégsem sikerült annyira megkedvelni a karaktereket, vagy annyira érdekessé tenni számomra a mondanivalót, hogy epekedve várjam a továbbiakat. Érdemes volt azonban időt hagyni a kibontakozásra, mert valahol a 10 részes első évad felénél váratlanul teljesen beszippantott a hangulat és az a stílus, ami elsőnek távolságtartónak és száraznak tűnt.
Az igazság az, hogy ahogy a Twin Peakset, ezt sem lehet semmihez sem hasonlítani. Ez egyaránt megjelenik a karakterekben, valamint a viselkedési mintákban is. Könnyen olyan érzésünk támadhat, hogy fogalmunk sincs, ki és hogyan fog reagálni a dolgokra, még ha a legegyszerűbb szituációkról is van szó. Pedig alapvetően nincsenek abszurd összetevői a sorozatoknak, de sok minden mégis annak tűnik, és ebben óriási szerepe van a kiváló forgatókönyvnek, színészvezetésnek. Úgy lesz egy teljesen szürreális élmény az Atlantából, hogy közben erre szinte semmi nem ad okot.
Ez a szürrealitás egy különös mázzal vonja be a cselekményt, ami miatt alapból minden viccesebbnek tűnik, mint amilyen. A humor nagyon okosan jelenik meg olyan helyzetekben is, amikor a feketékkel szemben történő rendőri túlkapásokról, a rapperekkel kapcsolatos téves előítéletekről, vagy a felszín alatt megbújó, önkénytelen rasszizmusról van szó. Ezek a pillanatok, ha jól vannak időzítve - márpedig többségben elég jól vannak - tényleg nagy nevetésekben törhetnek ki, de közben a fejünket is csóválhatnánk, hogy mi ez az egész és miért releváns még ma is ezekről a témákról beszélni.
A vicces jelenetek mellett kiválóan férnek meg a komolyak is, miknek súlyára csak akkor döbbenünk rá, amikor ez a máz lepereg a művészien megkomponált képekről - merthogy esztétikailag is nagyon rendben van az Atlanta - és nem marad más, csak a színtiszta, húsbavágó valóság, mint például a finálé utolsó perceiben. Ilyenkor és olyankor is rendkívül jól működik a sorozat, ami valóban tudott még újat mutatni a telítettnek tűnő palettán is, és utólag már nem is tudom megkérdőjelezni, hogy mit láttak meg benne az istenítő kritikák, hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy egy nem mindennapi produkcióval állunk szemben.
Az Atlanta teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
