A mostani sulikezdéshez mi sem passzol jobban a Freaks and Geeks sorozatnál, magyarul Különcök és strébereknél. Nem mai sorozat már, de az azóta eltelt több mint 15 év alatt nem igazán került ennél őszintébb, feelgoodabb középiskolás sorozat a tévébe. Mindenképp megéri sort keríteni rá, főleg, hogy csupán 1 évad - 18 epizód - készült el belőle. Amúgy Judd Apatow jegyzi, aki főleg a vígjátékaival lett ismert (40 éves szűz, Felkoppintva vagy az Ananász expressz).

Szóval igen, az NBC kíméletlenül elkaszálta, ahogy utánaolvastam, a készítőket is váratlanul, a forgatáson érte a hír, de így is minden része arany, az utolsó pár epizóddal direkt vártam is, és végül a napokban fejeztem be.

Mivel tinisorozat, így természetesen egy középiskolában játszódik, a csavar annyi, hogy a 80-as években; ami úgy tűnik mindig is népszerű téma volt. A címből könnyen kikövetkeztethető, hogy főleg kétféle csoportról szól: a különcökről (freaks), a tipikus bajkeverőkről, akiket a füvezés, zene, szex jobban érdekel, mint a tanórák, valamint a stréberekről (geeks), akik az utóbbi években kezdtek csak úgymond felfutni. (Jelenleg több népszerű "kockasorozat" is fut, a rosszabbik The Big Bang Theory, és a jobbik Silicon Valley.) De a Freaks&Geeks idejében ők az iskola lúzerei, minden iskolanap egy megpróbáltatás. A sorozat fő párosát Lindsay és az öccse Sam adják. Lindsay egy átlagos lány, jó tanuló, de nem igazán találja a helyét és a különcök felé kezd kacsintgatni. A fiatalabb Sam pedig a két barátjával együtt szereti a sience fictiont, a játékokat, és próbálnak beilleszkedni az iskolai közösségbe. Mindkét csoportban voltak nagyon erős karakterek, konfliktusok.

Történet az nem nagyon van, nem egy átívelős, 'össze kell fogni valaki ellen, valami érdekében' vagy hasonló sztori, hanem egyszerűen láthatjuk, hogy telnek az iskolai hierarchia határmezsgyéjén levők mindennapjai, körítve a 80-as évek hangulatával. Ennek megfelelően nagy lezárás sincs az évad végén, de nem is kellett. A besorolása szerint dramedy valóban sok vidám percet szállított, tartalmaz pár kötelező elemet (titkolózás, szerelmi háromszög, viszonzatlan érzelmek, stb.), de sokszor tudott elgondolkodtató és őszinte is lenni. Ez az őszinte hang adja el leginkább a sorozatot. Kedvencem e téren talán az előítéletesség volt, amit már a The Breakfast Club-ban (1985) is górcső alá vettek: ha valakit már a híre is megelőz, tudják, hogy milyen semmirekellő, szerencsétlen családból jön, akkor a tanárok is úgy állnak hozzá és nem foglalkoznak igazán vele. Mi értelme van akkor a nehezebb utat választani és bebizonyítani az ellenkezőjét?

A kamaszok mellett a felnőttek is hiteles karakterek tudtak lenni: az apa, aki meghallgatja a The Who dalait, hogy eldöntse, elengedje-e a lányát a banda koncertjére, a kiöregedett hippi pályaválasztási tanácsadó, vagy a tesitanár, aki szeretné a kockákból is kihozni a legtöbbet.

A szereposztás elég parádés, tele van mostanra ismert arcokkal: James Franco és Seth Rogen valószínűleg itt kezdtek el bandázni, Jason Segel (How I Met Your Mother), Linda Cardellini (ER), Martin Starr (Silicon Valley), John Francis Daley (Bones), stb.

A hangulat abszolút egy indie filmre hajaz, a soundtrack is szép tisztelgés a 80-as évek előtt olyan előadókkal, mint a Rush, Styx, The Moody Blues vagy a The Who. A zene szeretete kiemelt helyet is kap, még a főcímben is jóféle dal csendül fel. Az összképet nálam külön árnyalták a popkult utalások (természetesen például a Dallas), az, hogy a szereplők átlagosabbak, végig hordtak egy-egy ruhadarabot (a lányok például a kabátjukat), a tipikus(nak tűnő) lakásbelsők és az iskolakörnyezet.

Természetesen 10/10, úgy nyújtott nekem sokat, hogy semmi nagy extra nincs benne. A mai tinisorozatok nyugodtan tanulhatnának belőle.

 A Freaks and Geeks a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán