A filmet a Jameson CineFesten volt alkalmam megnézni.
Az idei CineFest versenyprogramjából több szempont miatt is a Hunt for the Wilderpeople-t vártam a legjobban. Elsősorban azért, mert imádtam a What We Do in the Shadows fergeteges ötleteit és vicces kivitelezését, másrészt félek attól hogy ez az utolsó vérbeli Taika Waititi film. Ez utóbbi félelmet az a tény hozta elő, hogy az egyedi meglátásokkal bíró rendező már nagy elánnal dolgozik az új Thor-mozin, mellyel végleg bekerülhet a "mainstream" filmrendezők közé, és félő hogy ott is marad. Mindenesetre jelenleg még nincs okunk a kesergésre, pláne azért nem, mert a Hunt for the Wilderpeople az idei év egyik legszórakoztatóbb mozija.
Ricky (Julian Dennison) kezelhetetlen kis srác, aki ki-be jár a nevelőcsaládokból nem túl egyszerű természete miatt. A gyermekvédelmi hatóság mintegy utolsó lehetőségként egy külvilágtól elzárt farmra adja örökbe, ahol Hec (Sam Neill) és Bella (Rima Te Wiata) gondozásába kerül. A fiú sorsa kedvezően alakul, egészen addig, míg el nem veszítik Bellát. Mivel a gyermekvédelmi szabályzatok szerint Rickynek árvaházba kellene vonulnia, egy másik megoldást talál ki: elszökik a bozótosba, ahová azonban Hec követi. Kettejük után nemzeti hajtóvadászat indul.
A filmmel kapcsolatban a legnagyobb kérdés az volt, hogy Waititi hogy nyúl egy olyan komoly témához, amelyben az örökbefogadás és az apa-fiú kapcsolat képzi a fókuszpontot, azonban az új-zélandi rendező ezekkel a sötétebb árnyalatokkal is jól elboldogul, és a What We Do in the Shadows-hoz hasonló humorbombákkal megtarkítva ezeket a gondolatokat egy nagyszerű filmet álmodott a vászonra.
A Hunt for the Wilderpeople ugyanis egyszerre érett és természetesen laza, és egyik aspektus sem nyomja el a másikat, hanem egy nagy egészet alkotva az egyik legszebb filmélményt tartogatják a nézők számára. Ugyanakkor nem szabad átsiklani afelett sem, hogy a történet szinte egésze lemodellezhető már a sztorielírásból, annyiszor láttuk már ezeket a kliséket mindenféle filmekben, viszont Waititi rendezése olyan ügyesen zsonglőrködik ezekkel az ezerszer átrágott panelekkel, hogy ha egyedi filmélményt nem is, de egy nagyon vidám, ugyanakkor rendkívül okos történetet kapunk.
A nagy egész zsenialitásából nagy részt vállal magára a két főhős karaktere, ugyanis Hec és Ricky kapcsolata adja a történet gerincét is, és Julian Dennison valamint Sam Neill is lubickol a szerepében, ezzel még tovább mélyítve az amúgy sem érzelemmentes történetet. A Hunt.. legjobb pillanatai azok, amikor valami megmagyarázhatatlanul vicces dolgot tudnak vegyíteni a nagyszerű drámai szállal, ilyen például a temetési jelenet, ahol amúgy Taika Waititi egy papként cameozik.
A Hunt for the Wilderpeople tehát egy olyan film, amely bár sablonokból építkezik, Waititi egyedi humora miatt mégis egyedi, és a két főhős kapcsolatát nem silányítja le holmi hollywoodi giccs szintjére, hanem életszagú párbeszédekkel, szituációkkal és érzelmekkel operál, ezzel egy olyan filmélményt alkotva, amely egyszerre szerethető és vicces, de nem fél a gyerekvédelmi rendszer hibáira, az előítéletekre és a szép új-zélandi tájra sem reflektálni.
9/10
A Hunt for the Wilderpeople teljes adatlapja a MAFAB oldalán.
