Ha az ember rászánja magát egy Todd Solondz filmre, akkor tudnia kell, hogy mire vállalkozik. Márpedig a Wiener-Dog egy hamisítatlan Todd Solondz film. Az amerikai író és rendező még a '90-es években hívta fel magára a figyelmet az Isten Hozott a Babaházban és a Boldogságtól ordítani című alkotásaival, amik mellett nagyon nehéz szó nélkül elmennie egy nézőnek. Vannak akik visszataszítónak és etikátlannak tartják Solondz lelki nyomorúságról szóló fekete komédiát és szatíráit, de olyanok is akadnak, akik hihetetlen jól szórakoznak mindezen a morbid humoron, persze egy kis lelkiismeretfurdalás társaságában.

Hasonló kalapba esik a Wiener-Dog is, ami az antológia formátumnak köszönhetően 4 ember életének egy bizonyos szakaszát mutatja be, az összekötő kaposcs ezek között pedig nem más, mint egy tacskó, aki folyamatosan új gazdákhoz sodródik. Az első etapban egy borzalmasan rossz szülőkkel rendelkező, beteg kisfiú van a középpontban. Egy balesetnek köszönhetően a kutya Dawn Wienerhez kerül, az Isten Hozott a Babaház egykori főszereplőjéhez, majd egy rövidke szünet után a tacskót már egy, a háta mögött lenézett és kinevetett filmes tanár oldalán látjuk, míg nem elérkezünk az utolsó részhez, aminek egy élete vége felé járó özvegy asszony a főszereplője.

Közös még a különálló történetekben, a rendező életművéhez híven, hogy mindegyik olyan embereket mutat be, akiket az életük általunk látott pontján magányosság és boldogtalanság gyötör, amik bizony nem válogatnak nemek és életkorok. Legyen szó kisfiúról, fiatal nőről, középkorú férfiról vagy idős asszonyról, senki sem élhet teljesen felhőtlen életet, mindenkinek vannak sötétebb, nyomasztóbb időszakai, amikor az egyetlen vigasz egy fura kinézetű, mégis valahogyan nyugalmat árasztó és szeretnivaló kutya. Valakit az terhel, hogy nincs mellette társ, valakit az, hogy túl van az élete felén és mégse ért el semmi számottevőt, valakit pedig az, hogy mennyi lehetőséget szalasztott el a múltban.

Az pedig csak még szomorúbbá teszi a végkifejletet, hogy amikor a történet körbeér, nagyjából ugyanazokat a következtetéseket tudjuk levonni, mint a film elején is. Ráadásul még a tacskó is szörnyű halált hal, később pedig egy kiállítási darab lesz belőle egy poszt-modern rendezvényen, amit ha metaforikusan akarunk értelmezni, arra a következetetésre juthatunk, hogy a tartós lelki béke már kihalt ebből a világból, ha jelen is van még esetleg, akkor is csupán szimbolikus formában.

Necces vállalás lehet 4 kisfilmen át másra sem koncentrálni, mint az élet nagy dolgaira és nem is lehet azt mondani, hogy a Wiener-Dog ne döcögne meglehetősen egy-két ponton, de azt sem lehet állítani, hogy nagyon átesne a film a ló ulsó oldalára, hiszen nem tolja az ember képébe minden áron a nagy igazságokat. Sőt, minden történetben lesznek olyan pillanatok, amiken önkéntelenül is nevetni támad kedvünk, hiába áll mögötte bármilyen sötétebb dolog is. Solondz tehát először megnevettet bennünket, majd jól rávesz minket arra, hogy elszégyelljük emiatt magunkat, de neki ez már csuklóból megy, mondhatni. Még akkor is ha bőven nincsenek annyira kidolgozva ezek a szálak, mint a bekezdésben említett két darab esetén. Az egyes szegmensek önálló filmként nem is biztos, hogy megállnák a helyüket - habár ezzel vitatkozni is lehetne - de minden kétséget kizáróan a koncepcióba mindegyik remekül illeszkedik, ki is tágítva olykor azt.

Minden bizonnyal nem ez lesz a legjobb alkotás ahhoz, hogy Solondzot megértsük, megkedveljük a művészetét. Ellenben egy gyakorlott néző már tudhatja, hogy nagyjából mikre kell felkészülnie. Lehet, hogy csak évtizedekre nyúló önismétlés az, amit látunk, de még mindig hatásosak a rendező eszközei. Danny DeVito, Greta Gerwig, Ellen Burstyn és Julie Delpy - hogy csak a legismertebb neveket említsem - pedig mindent megtesznek azért, hogy a kényelmetlen, szürreális, de valahogy mégis életszerűnek ható helylezetkből is minél többet kihozzanak. Utóbbinak például van olyan monológja is egy megerőszakolt kutyáról, ami garantáltan sokáig meg fog még maradni az emlékezetünkben, habár lehet, hogy a többség inkább szívesebben feledné majd, mint ahogy a komplett film is nagy valószínűséggel csak kisebb rétegek szórakozása lesz.

8/10

A Wiener-Dog teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán