Filmek esetében csak a legritkább esetekben fordul elő az, hogy a formabontó külsőségek, a szórakoztató mesélői attitűd és a magvas tartalom tökéletes egységben forrjon össze. Pedro Morelli (ezt a nevét jó lesz megjegyezni!) szinte teljesen ismeretlen, Zoom című tavalyi filmje ha nem is hibátlan, de mindenképpen frissnek ható, és rendkívül humoros példája annak a szerencsés együttállásnak, amikor sikerül a szokatlan és viszonylag újszerű mesélői ötleteket értelmes mondanivalóval megtölteni.
A történet magva nem teljesen eredeti, kb. a 2002-es Az órák és a 2006-os Felforgatókönyv keverékének tekinthető a koncepció. Az első filmhez hasonlóan a Zoom esetében is három különböző síkon zajlanak az események, ám míg Az órákban a síkok között Virginia Woolf könyve és a főszereplőnők boldogságkeresése jelentette a közös pontot, addig itt elsősorban Felforgatókönyv-szerű alkotói viszony húzódik meg a három történet között. A modelléletből kitörni vágyó brazil Michelle (Mariana Ximenes) egy regényen dolgozik, amelynek főszereplője Emma (Alison Pill), aki egy szexbabákat gyártó üzem szürke alkalmazottja. Emma a szabadidejében képregényeket rajzol, amik főszereplője mindig az elképzelt álompasi, egy Edward nevű, veszedelmesen jóképű filmrendező (Gael Garcia Bernal).
A három történet eleinte mind hangvételében, mind külsőségeiben markánsan eltér egymástól. Michelle sztorija egy igazi mélylélektani dráma, egy belső utazás, amely Michelle önkeresését mutatja be művészfilmes képi eszközökkel, fekete-fehérré szűrőzött képekkel, torzított képarányokkal, szokatlan beálltásokkal, stb.. Humor csak nagyritkán csillan meg benne, ellentétben Emma jeleneteivel, amelyek csak úgy sziporkáznak a poénoktól. A szexbaba készítő lány kálváriája, amely egy önbizalomnövelő mellnagyobbító műtéttel kezdődik, és szerencsétlen kábítószercsempészésbe torkollik, egyszerre megmosolyogtató és szánni valóan kisszerű. A narratíva ennél a síknál a leghagyományosabb, viszont a történet kifejezetten szórakoztató. A harmadik réteg, Edward története egy megelevenedett képregénynek megfelelően animációs kivitelezésű, az események pedig ezen a síkon a legelrugaszkodottabbak a valóságtól. Az akciófilmek világából a művészfilmekre átnyergelni kívánó fiatal rendező hollywoodi életét ugyanis nem várt események nehezítik meg...
Az igazi agybaj akkor indul el, amikor a három sík elkezd keveredni egymással, mind történeti, mind filmformanyelvi szempontból. Spoilerveszély miatt nem mehetek bele a részletekbe (lehetőleg az előzetest se nézzétek meg, mert a film történetének 95 %-át ellövi), de fergeteges gegek váltják egymást a rejtett utalásokkal, és agyfacsaró "minden-mindennel-összefügg" pillanatokkal.
Ami a legjobb az egészben, hogy nem öncélú trükközésnek tűnik a mozi, hanem valóban van neki mondanivalója, amit azonban csak akkor fogunk fel, ha tényleg "magunkhoz engedjük a filmet", és átgondoljuk azt, amit látunk. Mindhárom szereplő ki akar törni a saját kliséjéből: Michelle a modelléletből, Emma a szürke kisegér státuszból, Edward pedig az akciófilmes imázsából. Mindhárman elhamarkodott tettekre sarkallják magukat, amelyet a környezetük hatására rendre megbánnak, ám már túl későn. A hibáik olyan eseményláncolatokat indítanak el, amiket megállítani szintte csak isteni beavatkozással lehetséges. Párhuzam a fő karakterek között, hogy mindhárman alkotók, ezzel együtt álmodozók is, akik nem a való világban élnek, hanem elképzelt ideák között. Mindhármójuknak olyan kihívásokkal kell szembenézniük, ami végső soron a nemi identitásukat kérdőjelezi meg. Emma így nem véletlenül akarja nagyobb mellekkel kihangsúlyozni a nőiességét, Michelle sem ok nélkül hagyja ott az alfahím pasiját és Edward sem pusztán véletlen miatt szembesül olyan problémával, amilyennel. A három főszereplő sorsa kihatással van egymásra, és akkor, amikor rádöbbennek, hogy nem csak maguk vannak a világban, hanem cselekedeteik mozgatórugói és hatásai összefüggésben vannak másokkal, nos, akkor értelmet nyer a cím is: nem lehet mindig csak szuperközeliben, rázoomolva nézni az életünkre, néha bizony hátrébb kell lépnünk, és el kell vonatkoztatnunk magunktól, hogy kontextusban lássuk az eseményeket. Így fel tudjuk fedezni azt, amit a teremetőnk eleve elrendelt számunkra, és azt is, amiben még megnyilvánulhat a szabad akaratunk.
A fő összefüggések mellett kapunk egy nagy adag ironizálást a hollywoodi studiórendszerről is, ami még direkt módon, a narratívába beépítve is megjelenik, ezzel aláhúzva azt, hogyan gáncsolja ki és torzítja el az alkotói mondanivalót a filmstúdiók zsarnoksága. Ezzel a "meta" szemüveggel tekintve a produkcióra, újabb réteggel gazdagodik a mozi mondanivalója.
A film kivitelezése pazar. Először az animációs vonal ragadta meg a figyelmemet. A rajzfilmes betétek nagyszerűek és hangulatosak, én azt élveztem a legjobban, hogy sokszor a rajzolás folyamatának megfelelően lesznek egyre részletgazdagabbak és színesebbek az ezen a síkon megjelenő szereplők és hátterek. A másik két réteg is azonnal elküldöníthető, mindkét esetben markánsan különböző módon fényképezett és megvilágított látványt kapunk. A színészek teljesítményébe nem tudtam belekötni, Alison Pill különösen szerethető alakítást hoz Emma szerepében. A külcsínre az egyedi "pittyputty" elektonikus zene teszi fel a koronát, amelyért egy Kid Koala nevű DJ a felelős... igen, pont olyan agyament a score, mint amire az úriember művészneve alapján számítani lehet.
Persze nem tökéletes a film, és nem is fog mindenkinek tetszeni. Lesznek, akik nem tudják majd felhőtlenül élvezni a síkok közötti ide-oda ugrálást. Lesznek, akik Michelle drámai szálát unalmasnak fogják találni a másik két síkhoz képest. Egyesek a tényleges, súllyal bíró történéseket és a karakterek mélységeit fogják hiányolni. Mások számára a végkövetkeztetés lesz túlságosan együgyű. Hibákat ugyan kétségtelenül lehet találni a filmben, de jómagam nem tudok elvonatkoztatni attól a zsigerien vicces, de egyben intelligenesen elgondolkodtató élménytől, amit adott nekem. A Zoom az utóbbi évek egyik legjobb mozgóképes alkotása, ami a film mint művészeti ág lehetőségeit maximálisan kihasználja.
9/10
A film teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán