A világ mocskos és romlott, de az ember tiszta maradhat. Hatalmas naivitás azt gondolni, hogy ez lehetséges. A politika szennye mindenkit utolér, főleg azt, aki azt hiszi, hogy ő más, mint a többiek, és majd mindent megváltoztat. A hatalom iszonyúan roncsolja a lelket, a legerősebb jellemű ember sem tud ellenállni azoknak a kísértéseknek, amelyet a kiváltságos pozíció nyújtani tud. Robert Penn Warren nem véletlenül kapott Pulitzer-díjat egykoron azért a regényéért, amelyben ezt a folymatot boncolgatja. 1949-ben már egyszer megfilmesítették a történetet, meglehetős sikerrel, hiszen 3 Oscar - díjat söpörhettek be vele az alkotók. Lehet, hogy rosszul döntöttem, hogy nem ezt a változatot néztem, meg, mert a 2006-ban készült remake nem igazán nyerte el a tetszésemet, dacára annak, hogy Sean Penn szokásához híven hatalmasat alakít benne. Egyszer mindenképpen érdemes megnézni, elsősorban a színészi játék miatt, de ne várjunk tőle túl sokat, eléggé felejhető lett a végeredmény sajnos.
Willie Stark (Sean Penn) egy egyszerű ember, aki azzal hívja fel magára a figyelmet a városában, hogy erőteljesen tiltakozik amiatt, hogy ne a korrupt eszközökkel kiválasztott kivitelezőre bízzák a helyi iskola felújítását, mert a gyerekek életét veszélyeztetik ezzel. A tragédia megtörténik, Starkból pedig polgármester, majd kormányzó lesz. Mélyen hisz benne, hogy meg tudja változtatni a rendszert, azonban nagyon hamar ő is ugyanolyan lesz, mint akik ellen egykor felemelte a szavát...
Sean Penn ifjabb éveiben elsősorban magánéleti botrányai miatt került az újságok címoldalára (nem kicsit sikeredett viharosra a házassága Madonnával), azonban mára már mindenki elismeri színészi kvalitásait, egy igazi színészóriás, aki még a legpocsékabb szerepből is ki tudja hozni a legtöbbet. Azonban hiába a kiváló alakítás, ha az alkotás egésze nem nyújt maradanó élményt, csak fecsérelte a tehetségét. Nagyon fájt a szívem a film megtekintése közben, mert ebben a történetben benne volt a klasszikus lehetősége, de sajnos túlságosan elkalandoztak az alkotók a fősodortól, túl sok mindent akartak elmondani és túlságosan sablonosan. Kár érte.
Willie Stark tündöklését és bukását egy kiégett újságíró, Jack Burden szemén keresztül kísérhetjük figyelemmel. A sors ironiája, hogy éppen ő rázza fel a tespedtségéből, hinni kezd benne, és neki kezd dolgozni, aztán pedig végig kell néznie, hogyan lesz belőle éppen olyan képmutató politikus, mint bárki másból, ráadásul elvesz tőle mindent, ami fontos a számára, a családot, a szerelmet, a legjobb barátot. Ő fizeti a legnagyobb árat Willie Stark sikereiért, hiszen elveszíti a lelkének azt a kicsiny zúgát, amely még ártatlanul hitt egy szebb jövőben. Rendkívül melankólius a film hangvétele, amely kezdetben tetszetős, azonban nem sikerült kordában tartani a forgatókönyvet, túl sokfelé kanyarog a történet, sok szépen fényképezett jeleneten legeltethetjük a szemünket, ezek azonban egyre inkább kiüresednek, mert szépen egyfont, de időnként sajnos túlságosan dagályos szavakkal nem lehet helyettesíteni a valós tartalmat. Pont a lényeg hiányzik a filmből, annak a lelki folyamatnak a bemutatása, hogyan zabálja fel Starkot a korrupt rendszer, ugyanis átmenet nélkül lesz jó értelemben vett naiv kormányzóaspriánsból minden hájjal megkent, aljas politikus.
Túl hosszú lett a játékidő, ráfért volna egy erősebb vágás a filmre, túlságosan lassan folydogálnak az események, komoly tempóproblémákkal küszködik a történetvezetés. A zene viszont varázslatosan szép, az operatőri munka pedig minden dicséretet megérdemel. A téma nagyon érdekes, jól is kezdődik a film, azonban Stark kormányzóvá választása után egyre kevésbé érdekfeszítő a történet, lassan, de biztosan unalomba fulladnak az események. Túl sok a szépen kivitelezett, de tartalmilag felesleges jelenet, egyre inkább elveszünk a külsőségekben, a fontosabb dolgokról elterelődik a figyelem. Nem nézhetetlen alkotásról van szó, de elég súlyos hiányérzet marad a végén a nézőben.
Sean Penn-en nem múlt semmi, zseniálisan alakítja a főszerepet, tökéletes jellemfejlődést mutat meg, a szimpatikus politikuspalántából igazi szörnyeteg lesz a végére, akit nem lehet sajnálni. Talán mindenki jobban járt volna, ha a rendező nem a szép képekre helyezi a hangsúlyt, hanem csak hagyja Penn-t játszani. Jude Law hozza a tőle elvárható szintet, Anthony Hopkins volt már jobb, Kate Winslet nem igazán tud mit kezdeni a szerepével, Mark Ruffalo túl kevés jelenetben jelenik meg, James Gandolfini simán zseniális.
Elvileg minden adott volt ahhoz, hogy ez a film nagyon szóljon, mégis csak csendes középszer lett belőle. Pedig Steven Zaillian remek forgatókönyveket írt a bűn témájában, most azonban nem állt a helyzet magaslatán, a rendezői székben pedig valószínűleg a tapasztalatlansága miatt nem ült stabilan. Kihagyott ziccer lett a film, amelynek megvannak a maga pozitívumai, de összességében sajnos egy tökéletesen felejthető alkotás lett belőle, pedig sokkal több volt benne ennél.
6/10
A király összes embere teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.
