Ha valakinek felvetném, hogy létezik egy krimi Anthony Hopkins és Ryan Gosling főszereplésével, egy zseniális és szokatlan alapötlettel, bizonyára az lenne a kérdése, hogy ezt a darabot miért nem emlegetik a műfaj legjobbjai között. És valóban, a Törésnek számos olyan vonása van, amely arra predesztinálná, hogy hatalmas klasszikus legyen, hatalmas rajongótáborral - mégis abszolút meg tudom érteni, hogy ez nincs így. Ugyanis hiába az egyik legérdekesebb krimik egyike, a kivitelezésbe éppen annyi hiba csúszott, hogy az elválassza a nagyságtól.
Ted Crawford (Anthony Hopkins) egy nap hazamegy, és agyonlövi feleségét (Embeth Davidtz). Kényelmesen megvárja a rendőröket, és legkevésbé sem próbálja tagadni tettét, a számára kijelölt ügyvédet pedig elutasítja, és saját magát védi a bíróságon. Az ügyészség részéről kijelölt államügyész, az ambíciózus Willy Beachuum (Ryan Gosling) számára éppen ezért sima ügynek tűnik a tárgyalás, egy gyors diadalmenetnek, mielőtt egy jól fizető állást foglal el a magánszektorban. Azonban hiába Ted kezdeti készségessége, hirtelen ártatlannak vallja magát, a bizonyítékok pedig sorra dőlnek meg. Willy pedig kénytelen belátni, hogy a férfi alaposan kitervelte, hogyan úszhatja meg a gyilkosságot, és itt többre lesz szüksége puszta rámenősségnél.
A Törés tehát visszájára fordítja a klasszikus tárgyalótermi krimik szerkezetét: egy kész bűntényt tár elénk, és bár soha nem kérdőjelezi meg Ted Crawford bűnösségét, annak bizonyíthatóságát egyre nehezebbé teszi. Ez az inverz koncepció, valamint a figura csavaros észjárása jó pár remek fordulatot tartogat számunkra, a helyzet abszurditásának humora, valamint a két főszereplő összecsapásai (hála a színészek pazar játékának is) is rengeteg maradandó pillanatot eredményeznek. Csakhogy miközben a Törés terve látszólag tökéletes, elkövet pár apró, de annál súlyosabbnak bizonyuló hibát: hamar kifogy a meglepetésekből, és ezzel együtt egyik meghatározó karakteréből is.
A Törés valódi főszereplője ugyanis nagyon sokáig a Hopkins által alakított pszichopata, aki mellett Willy a történet első felében teljesen háttérbe szorul. Azonban ahogy fogy el a nyomozás muníciója, úgy helyeződik át a hangsúly az ő karakterére és fejlődéstörténetére - ez azonban nemcsak, hogy nem olyan izgalmas, mint a bűntény felgöngyölítése, de lényegesen egyszerűen és a jelelmfejlődés hollywoodias szájbarágásával van előadva. Pont, amikor a csúcspontjához érkezne a mű, nem marad már más a tarsolyban, mint egy enyhén giccses erkölcsi mondanivaló.
A zárás ugyan ezen valamit még kozmetikáz, de a Törés végjátékát óhatatlanul is csak egy kisebb csalódásként tudom felfogni. Ettől függetlenül az érdemei vitathatatlanok: egy új és merész elképzeléssel rázta fel a tárgyalótermi krimik (de önmagában a krimik) állóvizét, számos olyan momentummal, amelyek egy kicsit kedvezőbb fogadtatás esetén méltán válhttak volna klasszikussá is. Nem jutott túl ugyan a műfaj legjobbjainak járó dicséségcsarnok küszöbén, de ha egy igényes, egyedi krimire vágyik valaki, ennél jobb választás kevés van.
8/10
A Törés teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
