Uraim, vallják csak be nyugodtan, hogy erről a filmről alapvetően nem a  drámai mondanivaló, hanem Monica Bellucci ugrik be elsőre, én biztosan nem fogom megvetni Önöket ezért, hiszen van olyan mozi, amit én is csak és kizárólag a jóképű főszereplő miatt nézek meg. Nagyon fiatal lányként láttam először ezt a gyönyörű alkotást, ezért nem fogtam fel igazán a főszereplőnő tragédiáját, csak a ruháit és a sminkjét irigyeltem tőle, és azt, hogy minden pasinak ő kellett. Nem is hagyott bennem mély nyomokat a film, csak Koltai Lajos fantasztikus hangulatú képeit csodáltam, és természetesen tiszta szívből drukkoltam neki az Oscar-díjkiosztón, és nagyon szomorú voltam, hogy nem hozhatta haza a szobrocskát, azért az operatőri munkáért szerintem nagyon is megérdemelte volna. Most felnőtt fejjel, sok év után újráztam, és beleborzongtam abba, hogy az erotikus felhang mellett milyen kőkemény drámát tudott filmvászonra vinni Guiseppe Tornatore.

Az olasz kisváros legszebb nője Maléna (Monica Bellucci), a férfiak odavannak érte, a hölgyek ki nem állhatják. Renato (Guiseppe Sulfaro), a fiatal fiú természetesen halálosan szerelmes lesz belé, és nagyon erős traumát jelent a számára, hogy végig kell néznie, hogyan lesz prostituált az általa istennőnek tartott asszony. A köztiszteletben álló Maléna ugyanis férje halála után kilátástalan helyzetbe kerül, egyetlen esélye, hogy túlélje a háború poklát, ha árúba bocsátja a testét...

Koltai Lajos érzékeny kamerája kegyetlen őszinteséggel mutatja meg, milyen kálváriát kell megjárnia az egyszerű asszonynak, akinek az volt az egyetlen bűne, hogy szép volt. Hiába fantáziált róla a kisváros minden kis és nagykorú férfija, ő mégis hűséges volt a férjéhez, akiről úgy tudta, hogy hősi halált halt a háborúban. Mivel megvonták tőle az özvegyi nyugdíjat, édesapja pedig megszakította vele a kapcsolatot, más választása nem lévén, prostitúcióval kereste meg a kenyérre valót. Aztán a háború végén az asszonyok bosszút álltak rajta, ő pedig elment a városból. De itt nem lett vége a történetnek, mert a férje utánament és hazahozta. Számomra a legmaradandóbb jelenet a filmből az volt, amikor a férje karjába kapaszkodva, lesütött szemmel, félve, de mégis eltökélten sétált végig azon az utcán, amelyen korábban nyilvánosan megszégyenítették. Hihetetlen erő kellett ahhoz, hogy a férje megbocsássa bűneit, de még több, hogy ő maga is meg tudjon bocsátani saját magának, ahogyan végül a lakosok is hajlandóak voltak szemet hunyni a dicstelen múlt fölött, és hagyták, hogy új életet kezdjen a városban.

Maléna tragikus sorsát egy kisfiú szemén keresztül ismerhetjük meg, aki éppen a felnőttkor küszöbén áll, és minden gondolata a körül az asszony körül forog, akit élete szerelmének gondol. Pikáns jelenetekben nincs hiány, de a rendezőnek van annyi esze, hogy inkább sejtet, mint mindent megmutat, így a gyermeki fantázia bája hatja át a film hangulatát, dacára annak, hogy milyen súlyos emberi drámát mesél el. A háborúban magára marad egy asszony, aki saját magán kívül senkire sem számíthat, békében valószínűleg soha nem kellett volna megjárnia saját poklának legmélyebb bugyrait, így azonban katartikus események sora várt rá, hogy aztán meglelje a békét, de az a régi ragyogás, amely korábban körüllengte, már sohasem fog visszatérni, ugyanolyan lett, mint bárki más.

Tornatore nem érte el a Cinema Paradiso színvonalát ezzel az alkotással, de nem sokkal maradt el tőle. A tőle megszokott panelekből építkezik, mégis tud újat mutatni, Morricone varázslatos zenéje pedig mint mindig, most is felejhetetlenre sikeredett, sokat tesz hozzá a filmhez. Nincs túl sok szöveg, inkább a képek beszélnek ebben a gyönyörűen megrázó történetben. A főszereplő tragédiáján túl bepillantást nyerhetünk a városka életébe, a lakosok szűklátókörűségébe, és abba, hogy legyen körülöttük bármekkora a világégés, alapvetően nem sokat változik az emberek természete. Egy ilyen kis településen mindenki ismer mindenkit, végzetes, ha valakit a szájára vesz a nép, a pletyka meg tudja ölni még annak a tisztességét is, aki eredendően nem is követi el azokat a bűnöket, amelyeket felrónak neki. A forgatókönyv jól fel van építve, Koltai Lajos kihozott mindent a filmből operatőri szinten, az érdeklődést szinte mindvégig sikerül fenntartani, az igazi klasszis azonban hiányzik az alkotásból, egy árnyalattal több hangsúlyt fektetett a rendező a külsőségekre, mint kellett volna, de ennél nagyobb bajunk tényleg ne legyen.

Monica Belucci élete szerepét játszhatta el a filmben, nemcsak szép volt, hanem tehetséges színésznő is. Guiseppe Sulfaro meggyőzően alakította a kis Renatót, de minden résztvevő hozzátette a saját részét a sikerhez, semmi hiba nem volt a színészvezetésben.

Egyszer minden angyal elbukik és minden kisfiú felnő. Háború idején kicsit gyorsabban és látványosabban zajlik le ez a mindennapos eset, azonban Maléna története valószínűleg nagyon sok nővel megtörténhetett akkoriban, csak róluk senki sem forgatott ilyen szép filmet. Megrendítően szép alkotás, bár az igazi katarzis elmarad, mégis nagyon sok szép képet, és igazi filmélményt vihetünk magunkkal belőle.

8/10

A Maléna teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.