Ami Vegasban történik, az Vegasban is marad. Kivéve, ha Martin Scorsese úgy dönt, hogy megmutatja nekünk a csillogó felszín alatt az alvilág minden mocskát, úgy, ahogyan csak ő tudja. Véresen, dögösen és szívet-lelket tépőn. Habár sok a hasonlóság, mégsem a Nagymenőket (amelyről legmélyebb döbbenetemre nem írtam még, de sorra fog kerülni előbb-utóbb) forgatta újra a kiváló rendező, a maffia működését mutatja meg ugyan, de egy teljesen más szemszögből. Ezúttal a szerencsejáték világába látogatunk el, Las Vegas hőskorába, amelynek mesés bevételeire természetesen ráteszi a kezét a bűnszövetkezet, de egy végzetes szerelemi háromszögnek köszönhetően lassan, de biztosan kiüresednek a fények a kaszinóban. Igaz történet alapján készült dráma, amelynek bérelt helye van a legjobb gengszterfilmek toplistáján. Kihagyhatatlan darab!
A maffia Sam "Ace" Rothstein-t (Robert De Niro) bízza meg a kaszinó vezetésével, aki tökéletesen végzi a munkáját, és boldogan él egészen addig a percig, amíg be nem toppan az életbe a luxusprosti Ginger (Sharon Stone), akibe annyira beleszeret, hogy el is veszi feleségül. Eleinte minden csupa fény és csillogás, azonban megérkezik Las Vegasba Nicky Santoro (Joe Pesci), aki úgy dönt, hogy neki ez a város kell, és nem számol a következményekkel, melyeknek eredményeként törvényszerűen bukásra vannak ítélve mindhárman...
Nagyívű drámát kapunk a rendezőtől, ráadásul bevezet bennünket egy olyan világba, amelyre valljuk be, mindannyian kíváncsiak vagyunk. Már a kezdő jelenetnél megvan az a hangulat, amelyért a mai ínséges időkben hiába kapargatjuk a falat, ez bizony igazi gengszterfilm, véres, mocskos, látványos és megrázó, pont ahogyan Scorsese szokta tálalni. Mert valljuk be, édes a bűn, bennünket, mindennapi békés polgárokat határozottan vonz a velejéig romlott világ, amely természetesen pusztulásra van ítélve, mi pedig jól megnyugszunk a végén, hogy jól tesszük, hogy a valóságban távol tartjuk magunkat tőle, de azért van a mozi, hogy az érzelmeinkre hasson, és jól földhöz vágjon bennünket. Ezt meg is kapjuk annak rendje és módja szerint, nem lehet okunk panaszra. Egyetlen árnyalattal marad el véleményem szerint Scorsese legjobb filmjétől, a Nagymenőktől, a lezárás nem olyan zseniális, mint abban.
Lenyűgöző, ahogyan Scorsese bermutatja a maffia joviális felszíne alatt megbújó erőszakot és kegyetlenséget. Még a teljesen gátlástalan Nicky is retteg a főnököktől, akik ránézésre kedves idős uraknak tűnnek, igazi arcukat azonban akkor mutatják meg, amikor összeomlik gondosan felépített birodalmuk. Valódi gengszter leszámolást láthatunk, ahogyan az a nagykönyvben és a kiváló forgatókönyvben meg van írva, azonban a három főszereplő akkor már megjárta a saját poklát, mert természetesen azok a nyavalyás érzelmek miatt kerültek elbaltázásra a dolgok. Ace kőkemény profi, életének legnagyobb hibáját akkor követi el, amikor elveszi Gingert, aki csak külsőleg nagyvilági nő, a lelkében legbelül csak egy ócska kis ribanc, és a pénzéhsége miatt tönkreteszi nemcsak saját magát, hanem mindent maga körül. Nicky egy utolsó ösztönlény, de a barátság még neki is számít, és pontosan tudja, hogy nem lenne szabad kikezdenie Ginger-rel, de hát ő is férfiből van, innentől kezdve pedig az események megállíthatatlanul sodrónak a véres végkifejlet felé.
Párkapcsolati drámának is kiváló a film, megrázó végignézni, ahogyan Ace és Ginger kapcsolata a boldog családi élettől eljut odáig, hogy halálosan gyűlöljék egymást. A tragédia kódolva volt, mindketten mást vártak, a férfi érzelmeket, a nő pedig pénzt, és azt, hogy közben hagyják játszani a kisded játékait. Mindketten a saját szintjükön próbálják kezelni a problémákat, azonban nem értik meg egymást, így a gyönyörű nőből az alkohol és a drog miatt roncs lesz, míg a magabiztos férfiból megkeseredett ember. Nicky nem szeretett bele Gingerbe, de a vonzerejének ő sem tudott ellenállni, amikor már minden mindegy, el is ismeri, hogy hatalmas hibát követett el. Van abban valami romantikus, hogy éppen az érzelmek tudnak porig rombolni egy sikeres maffia birodalmat, de ettől még nem lesz kevésbé brutális ez az alkotás.
Képtelen vagyok megérteni, hogyan lehet valaki elégedett a manapság moziba kerülő De Niro filmekkel, ha már olyan kiváló alkotásokban csodálhatta meg rendkívüli színészi képességeit, mint ez a film. Sokadik gengszter szerepében is tudott újat mutatni, egyszerre tudott hidegen számító profi és érzelmes férfi lenni. Sharon Stone élete szerepét játszhatta el ebben a moziban (nézzék el nekem a férfi olvasók, hogy engem lányként nem nyűgözött le annyira az Elemi ösztönben), megérdemelte volna érte az Oscar-díjat. Joe Pesci azonban még nála is jobb, hihetetlen erővel mutatta meg Nicky brutalitását, határtalan hatalomvágyát. Érdemes szinkronnal nézni a filmet, Végvári Tamás, Básti Juli és Józsa Imre értőn magyarították neves külföldi kollégáikat.
Martin Scorsese még ma sem vonult nyugdíjba, de azért lássuk be, az életmű legjobb darabjai már elkészültek, és ezek között a Casino igencsak előkelő helyen szerepel. Nagy formátomű alkotás, amelyben a rendező kedvenc témáját, a gengszterek romlottan izgalmas világát mutatja meg nekünk, megfejelve Las Vegas varázslatos díszleteivel. Ismét képet kaphatunk arról, hogyan működik a maffia, miként töri meg a lelket a hatalomvágy, a pénz, a drog és a szerelem. Kihagyhatatlan darab!
9/10
A Casino teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.
