Az isteni szeretet gátat vethet - e az erőszaknak, létrehozható-e az Édenkert itt a Földön, ahol mindenki békében élhet, távol a világ zajától? Az 1750-es évek politikai poklában erre esély sem volt, az emberi kegyetlenség, szűklátókörűség és hatalomvágy felülírta a jezsuita missziók által kitűzött nemes célt, így a guarani indiánokkal történő békés együttélés helyett háborúba torkoltak az események. Roland Joffé gyönyörű, de iszonyatosan szívszaggató filmje valós történeten alapul, és bár katartikus erejű alkotás, mégis elsősorban Morricone zenéje jut eszébe elsősorban róla a nézőknek. Nem lett akkora klasszikus ez az alkotás, mint ahogyan megérdemelte volna, de egyszer mindenképpen érdemes megnézni, mert képes arra, amire kevés mozi: meg tudja tisztítani a néző lelkét.
Gabriel atya (Jeremy Irons) egy missziót hozott létre, ahol az indiánok otthonra találnak, ő pedig idealista módon hiszi, hogy ez a paradicsomi állapot mindörökre fennmaradhat. Azonban a spanyol és a portugál király békéjének az egyik ára az, hogy a missziókat felszámolja az egyház a dzsungelben. Gabriel atya nem hajlandó fegyvert fogni a döntés ellen, az egykori zsoldoskapitányból lett szerzetes, Rodrigo Mendosa (Robert De Niro), azonban igen, és az ő vezetésével az indiánok szembeszállnak a katonákkal...
Nem tudok eleget dühöngeni azon, hogy Robert De Niro mostanában (eltekintve a nagyon kevés kivételtől) milyen ócskaságokhoz adja a nevét, holott egykoron olyan kiváló alkotásokban csillogtathatta meg nem hétköznapi színészi képességeit, mint ez a gyönyörűen fényképezett és Morricone zseniális zenéjével megtámogatott történelmi dráma. Az operatőr, Chris Menges méltán vihette haza az Oscart, már a kezdő kép olyan lebilincselő, hogy azonnal elvisz bennünket egy másik korba, amelyben két merőben más lelki utat bejáró pap próbálja megmenteni a saját módján az indiánokat, és az emberi dolgok rendje szerint bele is buknak ebbe, de az erkölcsi győzelem mégis az övék.
Gabriel atya a béke embere, Mendosa a háborúé, és mind a kettejüknek végig kell járniuk saját lelkük poklának legmélyebb bugyrait. Rodrigo csatája saját magával látványosabb, az egykori kegyetlen zsoldoskapitány a testvére megölése után keres és talál megváltást a szerzetesek között, de a bőréből nem tud kibújni, és amikor a helyzet úgy hozza, újra fegyvert fog, igaz, már az indiánok védelmében. Gabriel mélyen hisz abban, hogy az isteni szeretet mindennél erősebb, és meg kell érnie, hogy a saját egyháza ítéli pusztulásra a missziót. Megérti, hogy Rodrigo és néhány paptársa az erőszakot választja, de ő maga képtelen erre, és utolsó leheletéig kitart az elvei mellett. Nem kisebbek az ő lelkében dúló viharok, mint Mendosáé, de az ő fájdalma sokkal csendesebb. A két ember drámája mellett az indiánok tragédiája kicsit háttérbe szorul, de a végjátékban végzetesen összefonódik a sorsuk velük. Letaglózóan szép film, erős dráma, kiváló színészi alakításokkal.
Robert De Niro mindig zseniális, még akkor is, amikor a saját öccsét küldi a másvilágra, meg tudta mutatni Mendosa érzékenységét, de a vulkán mindig ott dübörgött a szemében, még akkor is, amikor már saját magát is meggyőzte arról, hogy megtalálta a lelki békéjét. Jeremy Irons nem volt könnyű helyzetben, akkor még nem volt ismert színész, mégis sikerült helytállnia kiváló kollégája mellett, aki nem játszotta le a vászonról. Kisebb szerepekben láthattuk Liam Neeson-t , Aidan Quinn-t és Cherie Lunghi-t.
Roland Joffé védjegye a zseniális képek alkalmazása, azonban ebben a filmben egy kicsit túllőtt a célon, a látvány időnként a tartalom rovására megy. Nem feltűnően, de eléggé ahhoz, hogy legyen kis hiányérzet az amúgy katartikus erejű mozi megtekintése után. Nem véletlenül szokták mondani, hogy ehhez az alkotáshoz írta Morricone az egyik legszebb zenéjét, túlzás nélkül rengeteget tesz hozzá a jól eltalált muzsika a filmhez. Le kell lassulni egy kicsit a történet befogadásához, de megéri, mert a brazíliai őserdőben az emberi lélek végtelen dzsungelébe kapunk fájóan mélyen szántó bepillantást.
A szemünk előtt pusztul el a humánum, a misszió a lelki béke otthona, ezért érthető, miért akarják megvédeni az életük árán az indiánok és Rodrigo, valamint a maga módján Gabriel atya, holott tudják, hogy nincs esélyük. De a haláluk csak külső szemmel nézve értelmetlen, ők kiálltak a nekik fontos dolgokért, míg annak, akinek politikai okok miatt ki kellett mondania a halálos ítéletüket, sokkal nagyobb lelki kínok vártak hátralévő élete során. Komoly hitbéli és erkölcsi kérdéseket boncolgat Roland Joffé, rendkívül magas színvonalon, nemcsak a szemet gyönyörködtetik a képsorok, hanem a filmrajongó lelket is simogatják minden brutalitásuk ellenére.
8/10
A misszió teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.
