Ha egy film forgatása körül sok a rumli, abból vagy klasszikus lesz, vagy ordas nagy bukta. A Jane Got a Gun egy harmadik kategóriába tartozik, egyszerűen csak feledésbe merült, és sajnos azt kell mondanom, hogy méltán, ugyanis nemhogy nem lett belőle az a feminista western, amelyet az előzetesek sejtettek, hanem még unalmasan középszerű is lett. Pedig több volt a sztoriban, de ehhez egy bátrabb rendező, fényévekkel jobb casting, és nem egy összefércelt forgatókönyv kellett volna. Vannak jó pillanatai a filmnek, de összességében sajnos egy felejthető, csalódást keltő darab, nem veszítünk vele semmit, ha kihagyjuk az életünkből.

Jane (Natalie Portman) férje erősen golyólyugatta állapotban kerül haza, ráadásul kiderül, hogy elég rosszindulatú banditák tartanak a háza felé nem éppen békés szándékkal. A kislányát gyorsan biztonságba helyezi, és jobb híján segítséget kér egykori vőlegényétől, Dan-től (Joel Edgerton). A leszámolás elkerülhetetlen, azonban addig még sok mindent megtudunk a szereplők nem éppen hótiszta múltjáról...

Jól átvágták a nézőket a marketingesek, az előzetes alapján egy kőkemény feminista akciófilmet várnánk, ehhez képest egy vadnyugati drámát kapunk, amelyben csak néhány perc igazi akció van (bár azok valóban ott vannak a szeren, csak hogy biztosan tépjük a hajunkat, hogy ezt a szintet vajon miért nem tudták végig hozni az alkotók), annál több párkapcsolati drámának álcázott szájtépést. Márpedig szerény véleményem szerint egy westernben nem sokat dumálnak, annál többet lőnek, és még több feszültséget tudnak gerjeszteni azzal, hogy nem rágják a szánkba a mondanivalót. Ebben a filmben idegesítően sok a szöveg, és ami még rosszabb, semmi eredeti nincs benne, ezt már mind hallottuk, egy idő után már az előtt ki lehet találni, mi lesz a következő mondat, mielőtt az erre a szerepre kárhoztatott színész kinyitná a száját.

Pedig jól kezdődik a történet, Jane erős nőnek látszik az elején, aztán, amikor elmegy segítségért Dan-hez, és elkezdenek visszaemlékezni a közös múltjukra, egyre inkább hiteltelenné válik a történet, és az ígéretes kezdet után egy tucatwestern lesz a végeredmény, ráadásul olyan szirupos happy end-del súlyosbítva, ami még egy tévés matinéban is hangyányti túlzásnak tűnne. Meglepően kevés akciójelenethez van szerencsénk, az alkotók szándéka valószínűleg az volt, hogy az egy házban összekerült férj és volt vőlegény közötti konfliktusra helyezik a hangsúlyt, és inkább egy lélektani drámát hoznak össze belőle, mint egy bosszúhadjáratot, de ehhez túl kevés volt a nafta a forgatókönyvben. Dögunalmas mondatok, karizma nélküli színészek, mélység nélküli jelenetek sorjáznak a szemünk előtt, amelyben ráadásul olyan harmatgyengén sikerült összevágni a jelen és a múlt idősíkját, hogy tökéletesen súlytalan lett a történet.

Jane karaktere erősen féloldalasra sikeredett, egyrészt a végére megismerjük, milyen múltbeli események vezettek ahhoz, hogy volt vőlegénye segítségével meg kell védenie magát, a férjét és a házát, másrészt viszont a kezdetben erősnek tűnő nő alakja egyre halványabb lesz, hiába akartak az alkotók új dimenziókat adni neki a végjátékban. Ha már feminista westernt akartak összehozni, akkor miért nem engedték neki, hogy túllépjen a tipikus női kliséken, nem tudott egyszerre akcióhős, anya, feleség, szerelmes nő lenni, ehhez a forgatókönyv nem volt elég erős. A többi szereplő sem tudott elég érdekes lenni, nagyon összefércelt hatást kelt az egész film, amelybe sok mindent akartak beleszuszakolni, de végül csak egy jól induló, de folyamatosan elszürkülő alkotásra futotta. Kár, mert ebben a projektben rengeteg lehetőség volt, amelyek nagy részét sajnos sikerült jól elpuskázni.

Natalie Portman karrierje eléggé leszálló ágban van, és sajnos ezzel a filmmel sincs előrébb az Oscar-díjas színésznő. Nem igazán neki való ez a szerep, nem is tudja elvinni egyedül a hátán ezt a nem kicsit félresikerült alkotást, és még csak jó partnereket sem kapott ehhez. Joel Edgerton jó színész, de nem igazán tud mit kezdeni Dan szerepével, Noah Emmerich olyan harmatos, mintha ott sem lenne a filmben, Ewan McGregor pedig fájóan nagy mellényúlásnak bizonyult a főgonosz (amúgy nyúlfarknyi) szerepében.

Nem könnyű rátalálni a western műfajának megújhodásához vezető jó útra, de ez az alkotás sajnos erősen zsákutcának bizonyult. Nincsenek könnyű helyzetben az alkotók, a klasszikus western kliséi már nem alkalmazhatóak, ma már erős női karakterek kellenek, ugyanakkor a macsó hangulat nélkül nem tud működni a zsáner, nem könnyű megtalálni azt az arany középutat, amelyben a nosztalgia és a modern vonások együtt tudnak működni. Westernfüggőként csak szurkolni tudok, hogy ez előbb-utóbb sikerüljön, ezt a mozit azonban tényleg csak az elvakult Natalie Portman-rajongóknak tudom ajánlani, a többiek inkább nézzék meg ezredjére A hét mesterlövészt, sokkal jobban járnak vele.

5/10

A Jane Got a Gun teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.