Nemcsak, hogy nem tudunk frappáns címet adni a posztoknak, de még  egy normális szülinapi posztot sem tudunk magukról írni. FroGgal ugyanis arra jutottunk, hogy a világ legjobb filmes blogja 4 éves fennállásának alkalmából mi más is fejezhetné ki jobban a személyességet, mint egy mesterkélt és modoros formátum, nevezetesen, hogy írásban próbálunk úgy tenni, mintha éppen egy jóízűt beszélgetnénk.

FroG: Mi mindig megjátsszuk magunkat, pontosabban Dani szereti felvenni a fikázóblogger szerepét, nagyon tetszik neki ez a státusz, élvezi ha szembemehet az árral, amúgy kulisszatitok, hogy pisztrángnak becézzük a szerkesztőségen belül. :P Amúgy pont ezért rendeztünk a Gravitáció kapcsán egy kis balhét, amiből semmi nem volt igaz. (De.)

Danialves: Viszont az tényleg igaz volt, hogy 20 Ft-ot kapunk a Gravitáció minden említéséért.

F: Viccet félretéve, ha pénzt nem is kapunk a forgalmazóktól, azért megtisztelő abba a körbe tartozni, ahol már ezt feltételezik az emberről. Mindig megvan annak a varázsa, ha egy eredetileg hobbiprojekt olyan szintűvé válik, hogy már az ember mindennapjait is befolyásolja, és a napi programjait is ahhoz igazítja. Azt hiszem a többiek nevében is kijelenthetem, hogy a blog 4 éves fennállása óta elértük azt, hogy ne legyen nyugtunk saját magunktól, és kb. folyamatos tartalomgyártási kényszerben legyünk a saját magunk által alakított léc átugrásához, ami azonban örömteli, hogy így sem lett púp a hátunkon a Smoking, sőt, a csapatban való munka szerintem mindannyiunk számára átalakította az életét.

D: És amikor reggel felkelsz, hogy végigülj egy Fehér isten-sajtóvetítést, eléggé „What am I doing with my life?”-érzése is van az embernek ettől.  Bár alapvetően még mindig képes vagyok végigszenvedni borzasztó filmeket csak azért, hogy lefikázhassam őket. És ha összeadnám azt, hogy késtem már el munkából sajtóvetítés miatt, vagy hogy képes voltam 1 nap alatt oda-vissza megjárni Miskolcot, csak hogy a Whiplasht láthassam, tényleg ijesztő lehetne a kép, de pont ezek a dolgok teszik élménnyé.

F: A CineFestes élmények számomra külön kasztot képviselnek, főleg azért, mert minden évben történik valami érdekes Miskolcon. Előfordult például, hogy majdnem egy másik oldalon író férfi kollégával kerültem egy franciaágyas szobába, ami nyilvánvalóan egy érdekes élethelyzet lett volna, de szerencsére sikerült ezt elkerülni. Ahogyan azt is, hogy megverjen egy ismeretlen öregember, aki miután mondtam neki, hogy nem lehet vasárnap újságot kapni, elkezdett lökdösni meg hasonló dolgokat csinálni. Érdekes város ez a Miskolc, de szeretek oda járni.

D: Ha már Cinefest, akkor most kéne elsütni azt a közhelyet, hogy sosem gondoltuk volna, hogy idáig jut a blog?

F: Valljuk be, az ember a lelke mélyén minden hasonló próbálkozásba a siker reményébe vág bele, bár nyilván azt mi sem gondoltuk anno, hogy ezrek fogják olvasni az írásainkat naponta (ahogy azt sem vártam soha, hogy a vonaton előttem 3 sorral ülő ember pont a mi blogunkat fogja olvasni). Sőt, hónapokig (azaz 2012 októberéig) azért nem volt a blognak Facebook oldala, mert komoly presztízsvesztésnek éreztem, hogy 20-25 ember likeolja az oldalt, komolytalannak hatott volna. Nyilvánvalóan nem mértem fel jól a helyzetet, és nem láttam az FB mögötti lehetőségeket, de hát fiatalság bolondság). Persze mindenki tudja, hogy az olvasottság egyszerre áldás és átok, viszont sokkal jobb ez az állapot, mintha nem érkeznének visszajelzések a munkáinkra.

D: Sőt, milyen jó sztorik is lesznek belőlük néha. Az egyik legjobb mindenképpen az, amikor a script doctorként dolgozó kollégát kérte fel az egyik hozzászóló arra, hogy ugyan már tegyen le valamit az asztalra, mielőtt Nicholas Winding Refn-re egy rossz szót mer szólni.

F: Ennek kapcsán el kell mondanom, hogy rengeteg olyan érdekes embert, sőt, barátot ismertem meg a szerkesztőségből, akikre a blogéleten túl, a mindennapokban is számíthatok (annak ellenére, hogy a sokan távol élünk egymástól), és már csak ezért is érdemes volt belevágnunk anno, 2012-ben.

D: És nemcsak a blogon belül, hanem a blogon kívül is (legalábbis én, mert FroG minden filmkritikust gyűlöl, akik nem mi vagyunk). Most már szinte mindig van több ismerős arc is a sajtóvetítésnek álcázott wellness-hétvégéken, olyanok is, akikkel már filmet is készítettem vagy éppen a bloguk html-jébe segítettem be (na jó, igazából mindkettő Lisztes volt). Ami nem rossz ahhoz képest, hogy a filmekhez nem értek, a html-t és a CSS-t pedig trial and error alapon tanultam meg a saját oldalunkat barmolva szét.

F: Sosem voltunk nagy technikai zsenik, a rendhagyónak tűnő a 12:35-ös időpont magyarázata is ehhez kötődik (már ha valakinek ez egyáltalán feltűnt): pontosan 4 éve ilyenkor raktam ki az első bejegyzésem. Ezzel kapcsolatban van egy rám nagyon jellemző sztorim: eredetileg délben akartuk megjelentetni a bemutatkozó bejegyzést, azonban nem tudtuk, hogyan kell időzíteni, így azt találtuk ki, hogy majd pontban délben rányomok az élesítésre. Azonban előtte éjjel hajnal 3-ig beszélgettünk Bruse-szal a blog arculatáról meg hasonlókról, szóval sikerült bealudnom és 12:35-re időzíteni a bejegyzést, ennél tipikusabb sztorit nem is kellene rólam hallanotok rólam, hogy el tudjátok képzelni milyen vagyok.

D: Mondjuk bennem is csak ennek kapcsán realizálódott, hogy kb. egy évig úgy blogoltam, hogy fogalmam sem volt, hogyan kell egy posztot időzíteni. Bruse-nak azért sokat köszönhetünk abból a szempontból, ha ő nincs lehet, hogy a mai napig a nickünk lenne a posztok címében, és nem mondjuk  film eredeti címe.  De szerintem azoknak is sok maradandó élményt kaptunk, akikre már nem számíthatunk, vagy éppen már a tagfelvételnél elbuktak.  Valaki például már az első beszélgetésünkkor vérig sértődött, mert nem tetszett nekem egy cikkötlete, és amikor felvetettem neki, hogy ha már kb. köszönés nélkül otthagy és törli magát Facebookról (ahova csak miattunk regisztrált), legalább FroGnak is írja le, hogy nem számíthatunk rá, ő is kapott egy meglehetősen felháborodott hangvételű levelet. Kicsit sajnálom az illetőt, mert jó írásai voltak, de valószínűleg mindenki jobban járt, mert ebből kiindulva az első tipikus indexes kommenttől kb. agyvérzést kapott volna.

F: Igen, például én is a kommentelőktől tudtam meg magamról, hogy pesti idióta vagyok, aki nem ismeri a Szabolcsban lévő cigányhelyzetet ( jelzem, Nyíregyházán élek), de fontosabbnak tartom hogy megköszönjem az olvasóknak, vagyis nektek azt a kitartó figyelmet, amivel már négy éve követtek minket. Szóval: köszi, cserébe megígérjük hogy a következő években is nyomni fogjuk a melót, legalább ilyen, vagy még magasabb szinten.

 Végezetül pár kép még a blogról, és pár nyúlfarknyi sztori még a bloggal kapcsolatban.