Igen, ez az a film, amelyben Nicholson és Lange a konyhaasztalon szexeltek, a legenda szerint a valóságban is, nemcsak imitálták az aktust. Naná, hogy ezért néztem meg anno tini fejjel, de amúgy egyetlen szót sem értettem az egész filmből, nyilván túl fiatal voltam még hozzá, nem is maradt meg belőle sok az emlékeimben a híres jeleneten kívül. Most, felnőtt fejjel újrázva már a mély drámát is sikerült meglátnom benne, azonban sajnos azt kell mondanom, nem kicsit vagyok csalódott, ha nem is kihagyott ziccer a film, mégsem tudja mindvégig fenntartani az érdeklődést, időnként bizony unalmas lett a végeredmény. Ettől függetlenül elsősorban nem a szex, hanem a színészek miatt egyszer mindenképpen érdemes megnézni.
Frank Chambers (Jack Nicholson) céltalanul csavarog, mígnem teljesen véletlenül egy étterembe vetődik, ahol megtetszik neki a tulajdonos, Nick Papadakis (John Colicos) szép fiatal felesége, Cora (Jessica Lange), így végül ottmarad. A vágy hamarosan egymáshoz hajtja a két embert, azonban a férj útban van, ezért elhatározzák, hogy elteszik láb alól. Ez végül sikerül, de a végzet elől senki sem menekülhet el...
Nem olvastam még a film alapjául szolgáló könyvet (kíváncsian várom kommentben annak a véleményét, aki már igen), és eddig még nem volt szerencsém a korábbi feldolgozásokhoz sem (minél több filmet nézek meg, annál inkább úgy érzem, hogy még rengeteg elmaradásom van, amit előbb-utóbb pótolnom kellene), így azt sajnos nem tudom megmondani, mennyire voltak hűek az eredeti műhöz az alkotók, és hogy volt-e ennél jobb változata is a történetnek. Ahogyan már említettem, láttam már korábban a filmet, de Nicholson hihetetlen szexuális vonzereje (lányból vagyok, ez van, gondolom a férfi olvasók inkább Lange-ra emlékeznek jobban) akkor még el tudta feledtetni velem az alkotás gyengéit. Mert vannak azért ilyenek szép számmal, sajnos.
Nagyon nem egyenletes a film színvonala, vannak benne nagyon erős jelenetek (konyhaasztal, az autóbalesetnek álcázott gyilkosság, amikor Frank megkéri a lány kezét, és a zárókép), de a közöttük lévő időben nem izzanak ilyen hőfokon az események. A szexuális töltet nagyon erős, és a működik is a színészek között a kémia, de önmagában nem tudta elvinni a hátán a filmet. Nem tudott eléggé hiteles lenni a szerelmi háromszög-történet, az idős férj ugyanis egyszerűen nem gyanakszik Frank-re, simán otthagyja a feleségével egy teljes napra a házban (Nicholson-t fénykorában én egyetlen percre sem mertem volna magammal hagyni egy szobában, az az ember csábításra született), hát nem lát a szemétől, tényleg? És a gyilkossági kísérlet után is úgy folytatódik tovább minden, mint korábban, a görög vendéglős úgy van jelen a történetben, hogy észre sem vesszük. És ezért nem tud elég erős lenni az alapkonfliktus, miért is kellett megölni ezt az alapvetően nem rossz embert azon kívül, hogy Cora inkább Frank-kel akar élni, és nem vele?
Ahogyan az sem túl meggyőző, ahogyan Cora megszelídíti Frank-et (Nicholson nem férjanyag, őt aztán egyetlen nő sem tudta megváltoztatni), a csavargóból tisztes családapát farag(na). Amit viszont mindennél hitelesebben sikerült bemutatni ebben a filmben, az a két ember közötti érzelmek mélysége. Kezdetben csak szexuálisan vonzódtak egymáshoz, aztán viszont egyre fontosabbak lettek egymás számára, sok mindent végigcsináltak együtt, a végén a néző már őszintén drukkol nekik, hogy annyi viszontagság után érjenek végre révbe. És ezért tud teljesen letaglózó lenni a befejezés. Inkább egy párkapcsolati dráma, mint feszült thriller, Bob Rafelson nem tudott igazán maradandó filmélménnyel megajándékozni bennünket.
Az isteni Jack hozta a tőle elvárható szintet, sármjának és színészi képességeinek köszönhetően sok árnyalatát meg tudta mutatni a karakternek. Jessica Lange sem csak a szépsége miatt került a filmbe, méltó játszótársa tudott lenni Nicholson-nak. John Colicos nem tudott felnőni kollégáihoz, az ő alakítása felejthető, Anjelica Huston csak rövid időre tűnt fel a filmvásznon, de az emlékezetesre sikerült. Mindenképpen érdemes szinkronnal megnézni a filmet, Reviczky Gábor és Hernádi Judit tökéletes munkát végzett.
Inkább híres ez az alkotás, mint tartalmas, nem véletlenül néhány jelenet lett belőle ismert, nem maga az alkotás. Talán túl sokat akartak elmondani az alkotók, ezért vontatott és kissé szétesett lett a cselekmény, a színészi alakítások mentik a menthetőt, de ettől ez még sajnos csak egy közepes film marad. Kár érte, mert benne volt a klasszikus ígérete, de az a bizonyos plusz nagyon hiányzik belőle, hiába adott bele Nicholson és Lange anyait és apait nem csak azon a bizonyos konyhaasztalon, hanem a teljes játékidőben.
6/10
A postás mindig kétszer csenget teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis honlapján.
