A Bakelit első két epizódja kissé felemásan sikeredett olyan értelemben, hogy a bő 100 perces pilotból hiányoztak a karakterek igazi mélységei, a második epizód pedig igazából ezen hiány orvoslásával volt elfoglalva. Nem csoda hogy nagy elvárásokkal ülhettek neki a nézők a harmadik és a negyedik felvonásnak, hisz az első két rész javuló tendenciájának szinte muszáj volt folytatódnia a következő epizódokra is, elvégre egy HBO sorozatról beszélünk. Szerencsére nem kellett csalódnunk. A cikk az előző epizódokat tekintve részben Spoileres.

1x03 – Whispered Secrets

A harmadik rész nem szolgáltat túl nagy meglepetést, már ami a sztori alakulását illeti. A Richie által alkotott káosz lassan elemészti a házasságát is (ez nagyszerű alapot szolgáltat Olivia Wilde csillogásához), ebből adódóan a történet kissé visszavett a „bohókás” felhangjából, és próbált komolyabb vizekre evezni, amely jól is áll a sorozatnak. Nem meglepő, hogy a drámai él ilyen jól működik, az epizód ugyanis Mark Romanek keze alatt formálódott, akinek többek között a Ne engedj el-t és a Sötétkamrát is köszönhetjük.

A történet persze nem felejtkezik el a korszellem továbbviteléről sem, és a fiatal Alice Cooper (Dustin Ingram) feltűnésével egy igazi legendáról is szó esik, meglehetősen kielégítő módon. A harmadik rész tehát tökéletesen kiegészíti az előző két felvonást, a sztori szálai lassan kiegyenesednek, és egy Wall Street Farkasa-feelingű felemelkedés-történet kezd kialakulni, nyilván ez Scorsese közbenjárásának is köszönhető. Külön piros pont Lester Grimes karakterének visszahozása, az Ato Essandoh által alakított ex-zenész újabb szinteket ad Richie személyének(ahogy azt tette már az utóbbi részekben is). 9/10

1x04 – The Racket

A negyedik fővonala igazából a kiadónál tomboló káosz, amely Richie felelőtlen döntése, majd kicsapongó életvitele miatt egyre inkább mélyülni látszik. Az epizód legnagyobb pozitívuma az, hogy továbbgondolja az előző részben megalapozott Lester drámáját, aki lassacskán társfőszereplővé előlépve próbál felevickélni a showbiznisz szamárlétráját.

A történések azonban Bobby Cannavale újbóli sziporkázásának ágyaznak meg, ugyanakkor üdítő tény, hogy Ato Essendoh kezd felnőni mellé, és ami igazán meglepő, az az, hogy Mick Jagger fia, James Jagger is egyre érettebb játékot produkál a lázadó rocker szerepében, persze az „örökségét” tekintve ez számára tökéletesen testhezálló szerepkör. Mindenesetre a Bakelit negyedik része nem csinál a gatyájába, ha a történet csavarásáról van szó, hisz a Buck-karaktere köré kulminálódó bonyodalom egyre inkább maga alá temeti főhősünket, csak úgy, mint a kiadó el nem adásából adódó anyagi gondok, amelyek lassacskán a történet fősodorát jelentik. 8,5/10

A Bakelit története tehát tovább csavarodik, mégpedig úgy, hogy közben az atmoszférateremtés (vagy inkább az atmoszféra fenntartása), vagy a zenei legendák felsorakoztatása sem tűnik öncélúnak. A sorozat harmada után látható, hogy  - HBO hagyományokhoz híven – a sorozat biztos kezekben pihent, és folyamatosan javuló tendenciát mutat. A kérdés, hogy meddig tudják ezt a magas hőfokot tartani?