Milyen ember az, akinek a bűn az élete? Mi az igazi hatalom? Mekkora erő a család?

Alapvetően ezekre a kérdésekre keresi a választ Francis Ford Coppola klasszikusa, amely Mario Puzo regénye alapján készült. Annyira erős a film, hogy soha nem fogom elolvasni az alapművet, mert annyira beleégett a retinámba minden képkocka, hogy a könyv ezek után csakis csalódás lehet.

A mozi 150 éves történelme során rengeteg gengszterfilm készült, azonban ennél jobb és hatásosabb soha. Coppola életének fő műve ez a mozi, melynek született ugyan két folytatása is (a harmadik már a szégyen kategória volt, ellenben a második nagyon jól sikerült), de azok nem érték el az első színvonalát. Miért ez lett az igazodási pont? Az atmoszféra miatt, valamint azért, mert a család a történet központja, vagyis az emberi tényező, nem pedig az erőszak. Azért olyan rémisztő, mert olyan természetes része a mindennapoknak a maffia.

Egy esküvő közepébe csöppenünk a film elején. A New York-i maffia feje, Don Vito Corleone (Marlon Brando) lánya, Connie (Talia Shire) megy férjhez. Miközben zajlik a lagzi, az örömapa sorban fogadja a család tagjait, végighallgatja a problémáikat, megoldást keres rájuk, melyért cserébe majd egyszer egy napon, mely talán nem jön el soha, egy szívességet fog kérni. Megismerjük a szűk családot is: a legidősebb fiút,a forrófejű Sonnyt (James Caan), az együgyű Fredot (John Cazale), és a háborús hős Michaelt (Al Pacino), aki nem vesz részt a család ügyeiben, és barátnőjével, Kay-el (Diane Keaton) érkezik az örömteli eseményre. Ámde az idill nem tart sokáig, a Don ellen merényletet követnek el, amelyet ugyan túlél, de már soha nem lesz a régi. Legidősebb fia, Sonny nem méltó utód, ráadásul a saját hibájából a maffiaháború áldozata lesz. Michaelt az édesapja elleni merénylet megváltoztatja, maga kéri, hogy bosszút állhasson érte, és ezzel örökre megszüntesse a kívülállást, majd véres és drámai események után ő lesz az új keresztapa.

Lenyűgöző élmény még ezredszer is megnézni a filmet, már az első képkockákban látszik az a lefojtott brutalitás, amely jellemzi a maffia életét. Marlon Brando maga a megtestesült hatalom, holott egyszer sem emeli fel a hangját, mégis mindenki tiszteli és felnéz rá. Csendesen, szinte mellékesen dönt életről, halálról, bölcsen irányítja a család életét: a sajátját és a maffiáét is. Tökéletes egyensúlyban van a családi élet, és az "üzleti" ügyek bemutatása, ettől tűnik olyan vérfagyasztóan természetesnek az egész bűnszövetkezet működése. Pénz, hatalom, korrupció, drogok, leszámolások, egyességek, árulások sorozatát látjuk, miközben figyelemmel kísérhetjük a Don családjának legbelső életét, melyben ugyanezek a folyamatok zajlanak le, csak természetesen teljesen más síkon. Tényleges erőszak nagyon kevés van a fimben, a szavakban, illetve azok mögöttes tartalmában rejtőzik az igazi rettegés, ami átszövi a filmet. Epikus családtörténet ez, melynek két igazi pillére van: Don Vito, aki élete vége felé egyre inkább a neki annyira fontos család felé fordul, és átadja a hatalmat legrátermettebb fiának, Michaelnek, aki nagyon sokat változik, amíg idealista katonából vérbeli maffiavezér lesz saját elhatározásából. Ennek a két karakternek a jellemfejlődése adja a történet gerincét, melyet ragyogóan egészít ki a tökéletes ritmusú vágás, valamint Nino Rota klasszikus filmzenéje.

Marlon Brando mindenkit lemos a vászonról, tökéletes alakítást nyújt, lubickol a szerepben, egyszerre mutat erőt, és gyengédséget, nem fél attól, hogy az emberi gyengeséget is megmutassa a hatalom máza alatt. Al Pacino gyakorlatilag teljesen kezdőként került a filmbe, ennek ellenére megdöbbentően erős alakítást nyújt. James Caan szintén élete szerepét játszhatta el Sonny alakjában, alakítása egyenértékű Pacinóéval. Robert Duvall szintén maradandót tudott nyújtani. A női szerepek jelentéktelenek, ez a film nem róluk szól, ráadásul sem Diane Keaton, sem Talia Shire jó színésznő, de azért hozzák a kötelezőt.

Francis Ford Coppola, a rendező írta forgatókönyvet is a regényből. A rá jellemző epikus történetmesélés ebben a filmben érte el a csúcspontját, itt minden összejött: a forgatókönyv, az operatőri, a vágóii munka, a filmzene, és a ragyogó színészi alakítások. A jelenetek intenzitása erős, a párbeszédek drámain egyszerűek és hatásosak, zsigerig hatoló katarktikus élményt nyújt a film.

A tökéletes gengszterfilm, az alfa és az omega. Kötelező darab!

10/10

A keresztapa teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

(Az írás eredetileg 2013. november 30-án jelent meg.)