Mindenki szidja a Vajna-rendszert, ugyanakkor, ha nehezen is, de kezdünk visszatalálni a moziba, ha honi alkotás érkezik, és ez az elmúlt évek siralmas termése után igenis szép eredmény. A filmipar felébredni látszik a hosszúra nyúlt tetszhalálból, egyre több külföldi produkció forog nálunk, mindennapossá vált, hogy világsztárok forgatnak nálunk. Vagyis a jövő minden morgás ellenére igenis biztató, de ne feledkezzük el a múltról sem. Mert korábban is születtek értékes alkotások, és nem voltunk híján a nemzetközi sikereknek sem. Melyek voltak a legjobb alkotások? 1968-ban a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége (FIPRESCI) Budapesten tartotta éves konferenciáját, és titkos szavazással kiválasztotta a az 1948-1968 közötti legjobb magyar filmet (miért azt? nos, azért, mert abban az évben volt a magyar filmgyártás második államosításának 20. évfordulója). A következő alkotások szerepeltek rajta: Talpalatnyi Föld, Szegénylegények, Körhinta, Hideg napok, Budapesti tavasz, Hannibál tanár úr, Bakaruhában, Ház a sziklák alatt, Tízezer nap, Sodrásban, A tizedes meg a többiek, Apa. Kicsit vonalasak voltak ezek az alkotások, de ettől még értékesek. Aztán 2000-ben újragondolták a listát, ezúttal a magyar film- tévékritikusok és újságírók szavazták meg minden idők legjobb 12 magyar moziját, amely a következőképpen alakult: Szegénylegények, Szerelem, Szinbád, Emberek a havason, Valahol Európában, Megáll az idő, Hyppolit a lakáj, Körhinta, A kis Valentino, Az én XX, századom, Apa, Hannibál tanár úr. Nem tudom, ki hogy van vele, engem kicsit zavar, hogy még nem láttam mindegyiket, ezért az új rovatban sorra veszem a két listán szereplő alkotásokat, mert filmbolond vagyok és szeretem a jó mozikat, amelyek mára már klasszikussá értek.

A távolság próbára teszi az érzelmeket, a másik fél hiánya megmérgezi a hétköznapokat, az idő előrehaladtával egyre nagyobb az elhidegülés veszélye, kőkemény küzdelem ennek az elkerülése, és csak akkor tud működni, ha mindkét fél megtesz érte mindent. Multikuli világunkban mindennapos probléma ez, amellyel nagyon sok párnak kell szembenéznie, jó néhány évtizeddel ezelőtt viszont a politika választotta el egymástól a szerelmeseket. A férfiak évekre börtönbe kerültek, az asszonyok egyedül maradtak, megbélyegezve, mindketten nehéz terheket cipeltek. Aztán, amikor megtörtént a csoda, és kinyílt a zárka ajtaja, újra kellett kezdeni mindent. Iszonyú erő és nagyon mély érzelmek kellettek ahhoz, hogy ebben a helyzetben kitartsanak egymás mellett azok, akik úgy döntöttek, összekötik az életüket. Déry Tibor saját életéből merítve írta meg a történetet, két novelláját fűzte össze forgatókönyvvé Bacsó Péter, amelyből Makk Károly rendezett filmet, kiugró nemzetközi sikerrel. Régen terveztem, hogy újrázom (természetesen láttam már, de túl fiatal voltam ahhoz, hogy megértsem), és nem csalódtam, lenyűgözött a rendező líraian szép drámája.

János (Darvas Iván) börtönbe kerül, felesége, Luca (Törőcsik Mari) egyre nehezebb helyzetbe kerül, miközben halálosan beteg anyósában is tartania kell a lelket. Kíméletből azzal a mesével áltatja az idős asszonyt, hogy a fia Amerikában van, ahol egy filmet rendez, leveleket is ír a nevében. Azonban egy idő után ő is kezdi elveszíteni a hitét, az édesanya ereje is fogy...

A történet időtlen és alapvetően nem a nőről és a férfiről, hanem az anyósról és a menyéről szól. Az idős asszony tudja, hogy meg fog halni, már csak a fiára vár, miközben egyre távolabb kerül a valóságtól, mindinkább a múltba réved, amellyel képes erőt adni Lucának ahhoz, hogy elviselje az egyre kilátástalanabb jelent. Miközben eljátssza anyósának, hogy minden rendben van, saját magának is álmodik egy világot, ahová elmenekülhet a rémes valóság elől. Mert lassan, de biztosan összeomlik az élete, elveszíti a munkáját, lakásában el kell tűrnie a társbérlőket, azt sem tudja biztosan, hogy él-e a férje. Miközben ádáz szócsatákat vív az idős asszonnyal, saját belső vívódásait is meg tudja beszélni vele a maguk különleges módján.

A madárcsontú asszony, aki mozogni is alig tud, a szemünk előtt veszíti el minden erejét, már csak az tartja életben, hogy még egyszer lássa a fiát. Még az orvos is tiszteli az édesanyát, aki szó szerint a halállal viaskodik azért, hogy gyenge testének adjon még egy kis időt, azért, hogy még egyszer lássa azt, akit a legjobban szeret a világon. Lucát is ez tartja életben, bár egyre több kétség gyötri, mégsem törik meg, és mindent megtesz az anyósáért, amit ebben a helyzetben megtehet. János sincs könnyű helyzetben, a börtönből szabadulva újra kell kezdenie az életét, és nem lehet biztos abban, hogy felesége kitart mellette. Őt sem törte meg a fogság, de nyilván teljesen más emberként szabadul, és Luca lelkén is nyomot hagytak az átélt keservek. A két ember nagyon távol kerül egymástól, de paradox módon mégis ez teszi kikezdhetetlenül erőssé kettejük kapcsolatát. Az édesanya utolsó erejével egy életre összefonta a kezüket. Meghatóan szép történet a szeretet és a szerelem erejéről, amelyből azonban teljességgel hiányzik a romantika.

Nagyon sok mindenről szól a film, az elmúlásról, az életről, az érzelmekről, a hitről és egyáltalán nem szájbarágós módon teszi ezt. Hagy időt arra, hogy elgondolkodjunk a képsorokon, amelyeknek érzelmi intenzitása még sok évtized múltán sem csökkent, dacára annak, hogy nincsenek benne nagy szavak, egy hétköznapi történetet mesél el, kivételesen szépen fényképezett jelenetekben. Makk Károly nagyon erős filmet rendezett, amelynek a savát-borsát a színészi játék mellett Tóth János operatőri munkája adta. Én egyetlen hibaként azt tudnám felróni a filmnek, hogy János története túlságosan háttérbe szorult, de mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy tegyen egy próbát ezzel a szép filmmel, különleges élménnyel fog gazdagodni.

Darvas Iván szokásához híven hozta a saját cinikus játékát, ezúttal a tőle megszokottól jóval líraibb módon, azonban a film sikere egyértelműen a női főszereplőkön múlt. Törőcsik Mari nagyon jól megmutatta nekünk, milyen lelki problémákkal kellett szembenéznie az általa játszott karakternek, azonban Darvas Lili (aki pontosan tudta, hogy élete szerepét játssza a filmben) olyan erőket mozgatott meg a vásznon, amely mellett nem volt könnyű érvényesülni.

Több díjat is nyert Makk Károly alkotása a cannes-i filmfesztiválon, nem véletlenül, valóban különleges varázsa van a filmnek, annak ellenére jó nézni, hogy nagyon is komoly drámát tár elénk, simogatja a lelkünket, miközben darabokra tépi a szívünket. Tartalmas, szép alkotás, nem csak ínyenceknek!

9/10

A Szerelem teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.