A nyár egyik nagy meglepetése volt az eredetileg viszonylag kis halnak várt Straight Outta Compton zajos (kritikai és pénzügyi) sikere, és a Spike Lee által kirobbantott Oscar-botrány prominens hangjai is ennek a produkciónak a jelöléseit hiányolhatták a leghangosabban. Persze ezt könnyű lenne arra fogni, hogy az elmúlt évek egyre erősödő rendőri brutalitásának hatására egyre több lejátszóba került be újra a "Fuck tha Police", és a fekete közösség is nyilván nem minden önérdektől mentesen karolta fel a filmet, de legyenek is akármennyire is ott vannak ezek a hatások az alkotás mögött, tényleg egy üdítő élménynek számít az életrajzi mozik tömegében
A legfontosabb megkülönböztető jelleget a Straight Outta Comptonnak éppen az adja, hogy nem akar semmit sulykolni, megítélni, kihangsúlyozni, ami nyilvánvalóan érthető egy viszonylag friss és ekkora popkulturális hatással bíró történet kapcsán (és ez a magyar, vagy a témában járatlanabb nézők számára talán egy kicsit frusztráló is lehet), de érzésem szerint nemcsak erről van szó, hanem, hogy F. Gary Gray próbált egy érett és objektív megközelítést adni művének. A film láthatóan nem távolságtartó hőseivel, ugyanakkor nem is feltétlen rajongójuk, ez a szemléletmód pedig az egyik legjobb, amit egy életrajzi film felvehet. A rendezői pedig (Matthew Libatique operatőr kissé stilizáló képei ellenére is) egészen nyers és lendületes jelentkompozíciókkal támogatja meg ezt a történetmesélést (ki gondolta volna, hogy egy szállodai szobában zajló orgiára is lehet vágatlan jeleneteket használni), amelyekből tökéletesen átjön szereplői egyszerre bárdolatlan és csiszolatlan művészete.
Azonban egy ponton túl már kifejezetten szükség lenne arra, hogy a film, ha nem is sulykoljon, de legalább mondjon valamit, ugyanis a rengeteg szál között nem tud fókuszt találni a forgatókönyv. Nehéz eldönteni, hogy a Straight Outta Compton valójában a gettóból való kitörésről, a rasszista rendőrséggel szemben kiálló himnusz megszületéséről, a naiv srácokat kihasználó menedzserről (vagy éppen Ice Cube és Dr. Dre önmosdatásáról) szól, és úgy tűnik, fő témája leginkább a srácok pénzszórása és veszekedése a részesedésen. És ne feledjük, egy szűk három órás rendezői változatról van szó, amelyben éppen, hogy lenne tér alaposan kifejezteni mindent, azonban úgy látszik, Gray csak még jobban összekuszálta a szálakat, ezzel pedig másfél óra elteltével el is veszik a Straight Outta Compton lendülete és vadsága.
Így az a furcsa helyzet áll elő, hogy bár majdnem 3 órás életrajzi film létére a produkciónak egy vontatott és érdektelen darabnak kéne lennie, végeredményben egészen magával ragadó és élettel teli, és bár ebből a terjedelemből adódóan lehetne egy minden részletre kitérő, vérprofi tabló, végül egy meglehetősen csapongó munka lett. (Egyébként érdekes, hogy talán ezt is érezve eredetileg egy sokkal hosszabb rendezői változatot ígértek, ehhez képest kaptunk + 20 percet.) Ebből a szempontból talán túlzás a Straight Outta Comptont övező méltatás, de mindenképpen erősebb és izgalmasabb alkotás, mint az életrajzi filmek többsége.
7,5/10
A Straight Outta Compton teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
