Ha egy filmes első rendezései olyan darabok, mint a Gattaca és a Fegyvernepper, valamint olyan forgatókönyveket ír, mint a Truman Show, vagy a Terminál, akkor nem csoda, hogy az adott illető kvázi megváltóvá lesz kikiáltva. Valami ilyesmi történt anno Andrew Niccol-lal, aki azonban az előbb emlitett alkotások után előbb egy fontoskodó Lopott időt, majd egy egyszerűen semmilyen A burokot készitett. Niccolt gyakorlatilag elásták a kritikusok, azonban a tavaly (tavalyelőtt?) megjelent Good Kill (a bugyuta magyar címet inkább nem használom) megfelelő kapaszkodó lehet ahhoz, hogy amolyan utolsó lehetőségként megragadva kitámolyogjon a sírgödréből.
Thomas Egan (Ethan Hawke) egykori vadászpilóta, aki szolgálatteljesitése után drónos bevetéseket vállal, amelyeket egy légkondis irodából vezényel, kvázi veszélyek nélkül. Thomasnak azonban hiányoznak az „éles” bevetések, és ahogy egyre szélsőségesebb lépésekre kényszerítik, úgy marja egyre inkább a lelkiismeret. Hősünk széthullásával nem csupán pozícióját, de megszokott életét is kockáztatja.
A Good Kill alapvetéséből nem nehéz kihámozni a történet fő mondanivalóját: a háború gyakorlatilag senkinek sem jó, de bizonyos szinten elkerülhetetlen. Ezt a konklúziót legalább ezerszer elharsogták már a filmesek, nem csoda hogy a sztori legeleje kissé döcögősen indul, azonban Niccol a kezdeti nehézségek után képes vasmarokkal megragadni a történet fonalát, és ahogy hőseink egyre inkább merülnek az illegálisabbnál-illegálisabb bevetésekbe, úgy rajzolódik ki a cselekmény másik sarkalatos éle, azaz hogy a szemet szemért, fogat fogért-elv gyakorlatilag saját farkába harapó kígyóként újabb és újabb konfliktusokat szül.
Niccol forgatókönyve nem hátrál meg attól, hogy éles szikével kritizálja mind az amerikai, mind a terroristák indokait, talán pont emiatt felejtették el kissé az alkotást. A film vége ugyanakkor hagy kívánnivalót maga után: az utolsó 10 perc valamelyest enged a bazári giccsnek, és kissé eltiporja azokat az elveket, amelyeket a sztori addig lefektetett, így az összkép mégsem hagy jó szájízt maga után a nézők számára, amelyet Ethan Hawke, Bruce Greenwood és Zoe Kravitz kiváló triója sem képes palástolni. A másik komolyabb hiba a történettel, hogy a főhős karakterén kívül alig bont ki valakit, és bár nem várható el minden szereplő teljes "kicsomagolása", a legtöbben egy minimális felskiccelésen és egy-két folyton ismételt jellemelemen kívül nem kaptak többet.
Ugyanakkor a filmvégi hibától és a karakterek felemás kibontásától eltekintve egy igencsak szépen összerakott alkotással van dolgunk, amely ugyanolyan súllyal próbál meg mesélni mindkét fél sérelmeiről. Már ha ez lehetséges. Mindenesetre a próbálkozás dicsérendő, ahogy az is, hogy a sztori szépen megmutatja a mai technikai fejlettséget: gyakorlatilag a világ másik végéről, titkos akciókkal, láthatatlanságba burkolózva képes osztani a halált az, aki erre felhatalmazást, vagy utasitást kap. Ha máson nem is, ezen érdemes elgondolkodni.
7,5/10
