A filmet a Scope100 program keretében volt lehetőségem megtekinteni

Már többször említettem, hogy a külföldi produkciók sokszor nemcsak filmművészeti szempontból izgalmasak, hanem azért is, mert betekintést engedhetnek egy egészen jellegzetes, sokszor csak az adott országra vagy kultúrára jellemző problémakörbe. Az Efterskalv kapcsán első látásra nem feltétlenül gondolnánk ezt (főleg, hogy Svédország nem is esik olyan messze tőlünk), de úgy érzem, a felszín alatt egy tipikusan skandináv gondolkodásmódra világít rá. És most mondhatnám, hogy éppen ezért nehéz számunkra befogadni - de ha van is ebben igazság, elsősorban filmként és koncepcióként nem eléggé magával ragadó a produkció.

Feltételezem, nemcsak nekem visszhangzott a Jagten a fejemben a film megtekintése közben, ugyanis Magnus von Horn filmje is azt dolgozza fel, hogy hogyan küzd meg egy alapvetően burokban élő, vidéki/kertvárosi közösség azzal, hogy az addig elképzelhetetlennek tartott bűn lyukat üt társadalmuk szövetén: Johnról (Ulrik Munther - fun fact: ő egyébként civilben Svédország Justin Biebere) annyit tudunk, hogy rövid börtönbüntetés után tér vissza apjához, öccséhez, idővel pedig iskolájában is. Az azonban már kezdettől fogva egyértelmű, hogy olyan szörnyűséget követett el, amelyet a környékbeliek, egykori barátai, de talán még családja sem fog neki megbocsátani. Főszereplőnk viszont nem hajlandó meghátrálni, és eltökélt, hogy ugyanúgy folytatja életét, ahogyan eddig is - csak éppen rajta kívül senki nem hajlandó tiszta lappal kezdeni.

Ugyan meglehetősen sokáig nem mondja ki az alkotás nyíltan (talán valamiféle misztikum csiholása érdekében is), hogy pontosan mit is tett John, annyira azért soha nem rejtegeti, hogy ne körvonalazódjon bennünk már viszonylag hamar. Mintha maga a rendező is azt szeretné mondani, hogy sokkal kevésbé maga a tett a fontos, mint az, ahogy ezt a karakter és a közösség feldolgozza. Az pedig nagyon egyértelmű, hogy a skandináv társadalom, ha bűnről van szó, nem felejt, nem bocsát meg, és sokszor akár a tettlegességig fajulóan is mindent megtesz, hogy végrehajtsa az a büntetést, amelyre az igazságszolgáltatás eredetileg képtelen volt. Azt hiszem, egy ennyi, a társadalmi érzetet jelentősen erodáló traumát megélt, és alapvetően sokkal inkább individualista országban, mint a miénk, nehéz ezt átérezni, de ha már említettem a Jagtent, annak a példája is mutatja, hogy nem kifejezetten ez a hozzáállás a baj, hanem, hogy az Efterskalv ezen keresztül nem tud semmilyen érdekes vagy általánosabb érvényű gondolatot bevezetni.

Lényegében egy alapos, de céltalan szociográfiáról beszélhetünk, amely mutat bőven családi és társadalmi hatásokat, ezekkel ugyanakkor nem világít rá olyan dilemmákra, nem kezd meg olyan párbeszédeket, amellyel nézőjét is gazdagíthatná. Ugyan felettébb izgalmas, hogy ez a közeg hogy hozza elő John-ból a legrosszabb oldalát, karakterdrámaként tehát még akár értelmezhető és kerek is a produkció, de ebben nagyjából ki is merül minden érdeme, és a vontatott, darabos tempó, a sokáig egyértelműen sejthető, de végül eléggé elkent végkifejlet végső soron maguk alá temetik a művet.

Az Efterskalv tehát ugyan alapvetően magában hordozza a skandináv drámák szikár elbeszélésmódját, provokatív gondolatiságát, épp az a tökélyre fejlesztett koncepció és profin felépített csattanó hiányzik belőle, amely a klasszikusként emlegetett északi darabokban megvolt. A helyi közönségben talán meg el tud indítani valami diskurzust, de a nemzetközi filmgyártással versenyezve már menthetetlenül elvérzik.

6/10

Az Efeterskalv teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán