Absolutely Anything
Mit tennél, ha hirtelen mindent megtehetnél, amit csak kimondasz? Ezzel a koncepcióval játszik el az Absolutely Anything, azonban válaszai meglehetősen csalódást keltők: egyrészt főhősünk (Simon Pegg) kívánságai jelentős mértékben rímelnek arra, amit a Jim Carrey nevével fémjelzett Minden6ó-ban láthattunk, másrészt a film egyetlen humorforrásának az tűnik, hogy botcsinálta szuperemberünk rendre félreértelmezhetően fogalmazza meg ezeket a parancsokat. A komédia legnagyobb hiányosságának azonban még csak nem is azt mondanám, hogy kifejezetten bátortalan a koncepcióban rejlő lehetőségek kapcsán, hanem, hogy körítése csupa ügyetlen kliséből és közhelyes gondolatból áll. Mellékszereplői, a karakterei közötti kapcsolatok annyira elnagyoltan és infantilisen vannak megrajzolva, amelyekre már a vígjáték műfaja sem jelenthet kifogást: az Absolutely Anything írógárdája egyszerűen képtelen a valóssággal bármilyen szinten is kapcsolatban álló problémákat, élethelyzeteket adni figuráiknak. Tucatvígjátékként ezzel még ugyan éppen el lehet evickélni, de ha arra gondolok, hogy Terry Jones ehhez a műhöz nyerte meg az egykori Monty Pythonos társakat, Robin Williamst (ráadásul előbbieknek elképzelhető, utóbbinak biztos, hogy ez lesz az utolsó filmszerepe) és az egyik legnagyobb kortárs brit komikus sztárt, Simon Pegg-et, akkor egyszerűen minősíthetetlen, hogy csak ezt tudták kihozni belőle. 5,5/10
Az Absolutely Anything teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
The Diary of a Teenage Girl
(Kettoharminc kritikáját itt olvashatjátok.)
A legtöbben éppen azt hozzák fel a film fő erényeként, hogy fel meri vállalni főhőse meglehetősen szabados és öntörvényű szexualitását, ráadásul mindezt egy női nézőpontból teszi meg. Habár kétségkívül van ennek egy megkülönböztető jellege (elvégre nem sok produkciót látni, ahol a főszereplő saját mostohaapjával veszti el a szüzességét és folytat vele aztán kapcsolatot), a produkció ennek ellenére nem bóklászik túlságosan messzire a kézenfekvő felnövéstörténeti motívumoktól: Minnie feszegeti a saját határait, eljut a mélypontra és megtanul valami nagyon fontosat saját élete szempontjából, csak ezt most nem egy haldokló barát vagy múltbeli tragédiák mentén, hanem szégyentelenül megdugva mindenkit, aki mozog. Az alkotás formanyelve sem lép túl lényegesen a megszokott húzásokon, sőt, a Minnie képregényírói ambícióiból eredő rajzos betétek meglehetősen öncélúnak, és egyfajta kötelező indie-filmes elemként szerepeltetettnek tűntek.
Marielle Heller ettől függetlenül jól rajzolja meg az anya és a mostohaapa ellentmondásos figuráját, hála Kristen Wiig és Alexander Skarsgard érzékeny alakításának is, mint ahogy a korszellem vizuális megjelenítése is kifejezetten érzékletesre sikerült - igaz, bennem egyben rendre azt az érzést is keltette, hogy filmben jelen lévő explicit szexualitás inkább a kor, mint a történet terméke. Mindenesetre azért lehet szeretni a The Diary of a Teenage Girl-t, mert képes egy lány szexuális ébredését megjeleníteni úgy, hogy ezt nem csomagolja sem komikumba, sem elítélő szemforgatásba, ugyanakkor ebből filmként csak minimális mértékben profitál. 7/10
A The Diary of a Teenage Girl teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
