M. Night Shyamalan direktori munkásságára talán a "megosztó" jelző a legtalálóbb. Az indiai-amerikai rendező még a pályája elején olyan filmeket készített, amiket a kritika és a közönség egyaránt elismert (A hatodik érzék, A sebezhetetlen), de az utóbbi időben már inkább egységes közutálatnak örvendtek a művei (Az utolsó léghajlító, A Föld után). A Jelek című 2002-es film a közmegegyezés szerint még a direktor jobb művei közül való - bár már ez az alkotás is sok bántó defektussal küszködik.

A történet szerint a felesége tragikus halála óta a hivatását elhagyó pap, Graham Hess (Mel Gibson), két gyermekével és a testvérével, Merrill-lel (Joaquin Phoenix) gazdálkodik egy jókora farmon. A Hess-família mindennapjait azonban a titokzatos gabonakörök és földönkívülinek tűnő entitások kavarják fel...

Miért tartják sokan a Jeleket Shyamalan remeklései egyikének? Meglátásom szerint két főbb okból kifolyólag.

Először is azért, mert a többnyire csavaros thrillerekben gondolkodó rendező ebben a filmjében csúcsra járatja a rá jellemző, információhiányon és tűpontosan megkomponált beállításokon alapuló feszültségkeltési technikát. Természetesen a rendező most sem találja fel a spanyolviaszt, de az inváziós sci-fi paneljei mögé rejtve igen jól kufárkodik azokkal a klasszikus thrillereket idéző finom megoldásokkal, amik talán a példaképének, Alfred Hitchcocknak is jól álltak volna. (Fun fact, hogy a nagy mesterhez hasonlóan Shyamalan is rendre megjelenik a saját filmjeiben egy-egy kisebb szerepben - a Jelekben sincs ez másként.)

Másodszor pedig azért lehet népszerű ez a film, mert fő mondanivalóként széles körben befogadható, és pozitív, reménykeltő üzenetet fogalmaz meg. Zanzásítva kb. azt artikulálja a produkció, amit a Hiperkarma együttes egy évvel később, 2003-ban így mond el a Feketepéter c. örökbecsű dalában:

"Keress magad mellé jeleket, ne félj betalál majd mindegyik.
Amelyik meg nem, attól meg a szabály erősödik.
A szabály, hogy az ember magáról beszél,
Magával, ha beszél
Bárki nevét mondja bárki szemébe."

Ennek megfelelően a film címében megjelenő jelek nem pusztán az idegen életre utaló gabonaköröket takarják, hanem azokat a(z isteni) jeleket is, amelyeket mi, kisemberek vélünk vagy akarunk felfedezni az élet megpróbáltatásai közepette. A mozi ezen felül még fontos üzeneteket közvetít a hitről, a médiáról, a családról is, ezeket kissé hullámzó színvonalon, hol szájbarágósan (vallás), hol pedig elegánsan (média) teszi.

Mindez szép és jó, a tartalom és a megvalósítás kettőse alapvetően becsülendő is ebben a filmben, de sajnos néhány olyan súlyos hiányosságot is tapasztalhatunk a produktumban, ami szinte garantáltan rossz szájízt okoz a nézőnek.

A film nem öregedett szépen (az idegen lények "teljes alakos" megjelenítése ma már elég amatőrnek hat), és a figyelmes megtekintése során hamar rájöhetünk, hogy a forgatókönyvíró (nicsak, hát nem ezen a poszton is M. Night Shyamalan neve szerepel?) bizony nem volt túl következetes. Elég, ha csak az idegen lények "ellenszerére" gondolunk, máris világos lesz, hogy praktikus szempontból egyáltalán nem lett átgondolva szkript. Ugyanígy a végső, katartikus pillanat is iszonyú erőltetettnek és kifacsart logikájúnak hat, ha alaposabban átrágjuk magunkban  (SPOILER: a szegény haldokló asszony gyakorlatilag azt is üzenhette volna, hogy köpd szemen az ellenséged, és sokkal egyszerűbb lett volna a megfejtés...).

Ebben az alkotásban a mondanivaló olyan hangsúlyosnak szánt, olyan elburjánzó, hogy az komoly zavarokat okoz a film felszínen zajló eseményekben, és hitelteleníti is azokat. Az elhibázott részletek fényében aztán hiába dicsekedhet a mozi a fentebb megemlített pozitívumokkal, plusz ezeken felül hiába teljesítenek jól a színészei, hiába mutatja be sajátosan - egy család sorsán keresztül - az idegen inváziót, és extraként hiába villant meg némi száraz humort is, nem tud igazán jó filmélménnyé válni, csak egy érdekes és relatíve izgalmas próbálkozássá.

A Jeleken a thriller-faktora miatt könnyen lehet félni, de az üzenete miatt meg is lehet ezt a filmet szeretni... ugyanakkor a kikerülhetetlen hibái okán meg is lehet utálni. Egy szó, mint száz: megosztó alkotás ez, mint ahogy általánosságban véve M. Night Shyamalan munkássága is megosztó.

7/10

A film teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán