Anna Boden és Ryan Fleck kisebbfajta hírnevet is kivívott magának indie körökben a Fél Nelsonnal, azóta azonban képtelen voltak egy hasonló sikert összehozni. Legújabb munkájuk pedig azt bizonyítja, hogy ugyan érzik a problémákkal küszködő, de mégsem túl tragikus életű emberek világát, ezzel a fajta indie filmes megközelítéssel sosem fognak jelentőségteljes művet alkotni. A Mississippi Grind ugyanis minden akar lenni, csak fontos, tartalmas, lenyűgöző film nem.

Gerry (Ben Mendelsohn) rutinos, de az adósságai súlya alatt lassan összeomló pókerjátékos, aki életét egyre kevésbé tudja egy konstruktív irányba elmozdítani. Curtis (Ryan Reynolds) egy gondtalan csavargó, aki még a kártyajátékba is az emberek, és nem a pénz miatt száll be. Ők ketten egy pókerasztalnál találkoznak, és rögtön kölcsönös szimpátiát éreznek egymás iránt. Amikor pedig Curtis megemlíti, hogy egy pókerversenyre tart New Orleans-be, Gerry elhatározza, hogy elfuvarozza, és közben pedig az útba eső kaszinókban játszva szedi össze a nevezéshez szükséges 25 ezer dollárt.

Biztosan mindenki fel tudna idézni egy hasonló road movie-t, amely ugyan értelmes koncepcióra épül, a végeredmény mégis teljesen felejthető és jellegtelen lesz. A Mississippi Grind egy olyan portré a szerencsejáték-függőségről, amely ecsetvonásai túlságosan is haloványak, ráadásul maga sem tudja, hogy mi a célja. Az első egy óra a két főszereplő között épülő bromance-re szánja minden percét, majd néhány olyan esemény következik, amely egy egészen kemény karakterdráma irányába is elvihetné a történéseket, ha nem jönne az addigiakhoz képest egy egészen méltatlanul szirupos befejezés. És ezzel párhuzamosan a karakterek motivációi, célja, sőt, bizonyos mértékben még személyiségük is folyamatosan változik, éppen annak megfelelően, hogy a forgatókönyvnek milyen elképzelései vannak velük.

Rajtuk azonban már nem feltétlenül azt érezni, hogy az Anna Boden - Ryan Fleck páros mindenfajta elképzelés nélkül dolgozta volna ki őket, hanem az eredeti koncepció egy meglehetősen szétszabdalt és leegyszerűsített verzióját mutatják: megérthetnénk őket, de ehhez az idő vagy az energia jellemzően hiányzik. Csupa olyan cselekedetet látunk hőseink részéről, amelyek jól működnének egy kirakós részeiként, de az összképet végül mi már nem látjuk. Hozzáteszem, ettől még nagyon sok élvezetes vonása van a Mississippi Grindnak, elsősorban a Mendelsohn-Reynolds páros játéka és szájukba adott párbeszédek, valamint minden hiányossága ellenére is egy érdekes betekintést nyújt a szerencsejáték-függőség világába. Azonban ennek ellenére sem hiszem, hogy bármelyik nézőjében is mély nyomot hagyna, és ugyan határozottan nézhető darabról van szó, azt sem állítanám, hogy megéri időt szánni rá, ahhoz ugyanis túl jelentéktelen.

6,5/10

A Mississippi Grind teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán