Él bennem egy olyan sztereotípia Izlandról, hogy aprósága, elszigeteltsége és csontig hatoló hideg időjárása miatt kiváló lélektani meditációs filmeket lehetne ott készíteni. Egy bizonyos szintig erre a Kosok című film is rájátszik.

Adott két egymástól elidegenedett testvér, Gummi (Sigurður Sigurjónsson) és Kiddi (Theodór Júlíusson). Mindketten birkatenyésztő farmerekként tengetik életüket egymás szomszédságában. Egymással pedig csak akkor állnak szóba, ha sértegetni akarják a másikat. Az igazán nagy baj ott kezdődik, mikor a birkák közt felüti a fejét a súrlókór, és kényszervágást rendelnek el a tartományban. Innentől kezdve gyakorlatilag minden akörül forog, vajon a gazdák hogy élik túl a birkák nélküli életet az üres, kihalt farmon.

Első körben ki is térnék a film legnagyobb pozitívumára, a testvérpárra. Mindkét szakállas úriember remekül alakít és még volt is akkora mázlijuk, hogy a karaktereket rendesen megírták alájuk. Az, hogy ezt sikerül a filmnek elérnie azért végtelenül hasznos, mert a játékidő oroszlánrészében őket látjuk állandóan, és ha bármi nem klappolt volna, nagyon könnyen lehetett volna hamis, vagy akár röhejes is a mozi. Pontosan és jól ki vannak mérve a figurák, így a tetőpontok is ütnek és az interakcióik is nem kis feszültséggel járnak. Az ezt körülölelő gyönyörű, mégis kopár, fátlan izlandi dimbes-dombos táj, pedig remek választás (bár kétlem, hogy ez annyira választás kérdése lenne). Könnyen el tud veszni benne az ember tekintete.

Ehhez képest nem mondanám rá, hogy egy kimondottan jó film. Valahogy úgy írnám körül mintha egy test lenne, aminek van csontváza és bőre, ellenben semmi mása. Abszolút életképtelen. Specifikusabban: nem egyszerű végignézni. Hiába csak másfél óra, de az a 90 perc olyan kínzóan unalmas, hogy az egyetemi előadások tanulhatnának tőle. Bár nem ér az egész electromai magasságokba, de a baj forrása ugyanaz. A tájon és a karaktereken kívül nincs semmi, ami kicsit is érdekes. Ez a kettő együtt pedig még 30 percben is elég unalmas lenne, hát még itt. Semmi melléktörténetszál, minimális esemény, kevés dialógus, az is tőmondatokban. De mik vannak helyette? Birkák minden mennyiségben, ami annak aki nem birkatenyésztő, vagy zoofil nem túl érdekfeszítő. Ha már ennyire nincs semmi plusz dolog a filmben, akkor valahogy azért megpróbálhatta volna romantizálni a mű a birkatenyésztést, amitől még mindig nem lenne jobb, de nem érezné legalább a néző magát ennyire kívülállónak.

6/10

A Kosok teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán