Vannak filmek, amelyek valamiért nem kapják meg azt az elismerést, amelyet megérdemelnének. A Fegyverneppernek Oscar-jelölést kellett volna hoznia Nicolas Cage-nek és a rendezőnek, Andrew Niccol-nak. Ehhez képest csendben elfelejtődött ez a kiváló alkotás, Cage pedig még mindig nem tudott véglegesen kimászni abból a gödörből, amelybe sok évvel ezelőtt küldte saját magát azzal, hogy egyre gyengébb filmekben vállalt szerepet. A rendezőről mindenki tudja, hogy kivételes tehetség, mégsem ismeri el őt igazán sem a szakma (a 90-es évek óta nagy mély csönd díjak terén), sem a közönség (kasszabukásokat gyárt sorozatban). Ők ketten összehoztak egy kivételesen erős drámát, amely azonban nem kellett senkinek, megmaradt csemegének a filmrajongók számára. Jómagam sem értékeltem elsőre, a bemutató idején simán elsikkadtam felette, most mégis adtam neki egy esélyt, és már a kezdő jelentnél tudtam, hogy mekkorát tévedtem. Nem könnyű film, nem jó nézni, nem szórakoztat, viszont elgondolkodtat, és még arra is képes, hogy megkedveltessen velünk egy igazi szörnyeteget. Kötelező darab!

Jurij Orlov (Nicolas Cage) ukrán származású fegyverkereskedő, aki a semmiből küzdötte fel magát a szakma csúcsára. Az öccse, Vitalij (Jared Leto) az elején sokat segített neki, azonban kábítószerfüggő lett, és félresiklott az élete, de bátyjának köszönhetően nincsenek anyagi gondjai. Jurijnak szép felesége van, Ava (Bridget Monayan) nem kérdezősködik, élvezi a gondtalan életet, amelyet férje biztosít neki és kisfiuknak. Azonban az idillnek egyszer vége szakad, Jurijnak szembe kell néznie azzal, hogy a halállal kereskedik...

Zseniális a film kezdete, kapunk egy ütős szöveget, majd útjára indul egy töltény, amelynek rendkívül megrázó a vége. Érdeklődés jól felkeltve, akkor talán ismerkedjünk meg Jurij Orlov nem mindennapi életével (a történet valós eseményeken alapul). Ő egy nagyon tehetséges ember, csak éppen egy rendkívül különleges szakterületen: fegyverekkel kereskedik, és bűn jól csinálja. Kicsiben kezdte, és az évek során ő lett a háborúk ura. Soha nem törődött azzal, hogy szörnyetegek kezébe adott pusztító fegyvert, őt csak a profit érdekelte, mint minden igazi üzletembert. A siker érdekében tökéletesen megtanult színlelni, hazudni és kivágni magát a legreménytelenebb helyzetből is. Minden álmát valóra váltotta, és nem törődött azzal, hogy mi ennek az ára, egészen addig, amíg meg nem ölt egy embert azzal a fegyverrel, amit ő árul. És elindul lefelé a lejtőn, amelynek a legaljára képtelen eljutni, mert neki még a pokol sem elég mély, az is túléli, de minek.

Kőkemény háborús drámát kapunk a pofinkba, függetlenül attól, hogy csaták és igazán véres képek nem nagyon vannak, ennek ellenére a jól felépített jeleneteknek köszönhetően tökéletesen átérezzük annak minden minden iszonyatát. Egy ember életét ismerjük meg, aki a háborúból él, hiszen a fegyverek, amelyeket árul, azt szolgálják, és nem éppen hamvas szende szűzlányokkal üzletel, hanem hadurakkal, akiknek az emberi élet nem sokat számít, az ő mindenük a hatalom, és az ahhoz vezető utat Jurij biztosítja. Ne áltassuk azonban magunkat azzal, hogy csak rossz emberek foglalkoznak fegyverkereskedelemmel,a kormányok keze sem tiszta, vagyis társadalomkritikai éltől sem mentes ez a kiváló alkotás, amelynek vannak olyan pillanatai, amelyek csontig hatolnak, kár, hogy nem sikerül mindvégig fenntartani az érdeklődést, a végére becsúszik néhány sablon és hatásvadász kép, de ennél nagyobb bajunk ne legyen.

Jurij nem maga a megtestesült Lucifer, ő egy üzletember, aki anyagilag a legtöbbet akarja kihozni a háborúból, azonban ő is ember, aki egészen addig rendben tudja tartani az életét, amíg kellő távolságot tud tartani a munkájától, amint azonban kénytelen szembesülni azzal, hogy milyen borzalmas elvenni egy ember életét azzal a fegyverrel, amit ő árul, felborul az egyensúly, és feltartóztathatatlanul elindul az erkölcsi bukás felé. És legnagyobb döbbenetükre még sajnáljuk is érte, pedig elvileg meg kellene vetnünk őt, mégsem vagyunk képesek rá, hiszen rendkívül összetett karakter, nem gonosz, csak lelketlen, ha nem is kedveljük meg, de nem is örülünk annak, hogy elveszti a lelkét. Az ő nagyon erős karakteréhez nem is kellett igazi főgonosz, a többi szereplő nem kap akkora szerepet, mint Jurij, de erre nincs is szükség, annyira kiváló szöveg társult az időnként nagyon megrázó képek mellé, hogy éppen elég nekünk azt megemészteni, mert nagyon a szívünkbe tudnak találni. Igazi fausti mélységű történet, nem könnyed kikapcsolódás, viszont ritka jó, falhoz vágós dráma, ütős darab!

Nicolas Cage régen látott formában varázsolt el bennünket, sajnálatos, hogy nem tudott igazán új irányt venni a karrierje ez után a kiváló alakítás után, elvitte a hátán a filmet, miatta érdemes megnézni elsősorban. Ethan Hawke életet tudott lehelni meglepően sablonos karakterébe, Ian Holm hozta a kötelezőt, Bridget Moynahan nemcsak szép volt, de tehetséges is, Jared Leto majdnem elvitte a show-t Cage orra elől.

Ki ne hagyjuk Antonio Pinto zenéjét, amely kiválóan festette alá a történetet, és a forgatókönyv méltatását, amelyet szintén a rendező követett el. Hajszál választotta el a zseniálistól, sajnos a végére leül a történet, a végső csavar már nem olyan váratlan, a szájbarágós szövegért is kár volt, de ettől még simán remek filmről van szó, amelyet nem mindig akarunk látni, de átmossa a lelkünket. Kell ennél több?

8/10

A Fegyvernepper teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.