A filmet a CineFesten volt alkalmunk megtekinteni.
A cseh filmkészítés új hullámát lovagolja meg a Kobrák és Siklók - no, nem én mondtam ezt, maguk a készítők jelentették ki. Céljuk volt egy modern, de mégis hétköznapi történet elmesélése, amiben mindannyian megtalálhatjuk életünk bizonyos pontjait. A történet főszereplői testvérek, de nem csak a vásznon, hanem a valódi életben is - a kémia így különösen erősnek mondható. A Kobrák és Siklók az a történet, amire azt mondod: ez akár az én szomszédomban is megeshetett volna.
Kobra és Sikló testvérek - egyik rosszabb, mint a másik, a környékükön mindenki ismeri őket. Egy Prága közeli kisvárosban élnek, családjuk minden egyes tagja szenved, soha nem találták helyüket a világban. A dolgok néha változnak azért, pláne Sikló esetében - úgy néz ki, hogy régi vágyai megvalósulnak, saját üzlete lehet. Legalábbis részben, ugyanis lehetősége adódik némi üzletrészt szerezni, ha pedig ez nem lenne elég, az egyik kocsmárosnővel is jól alakulnak a dolgai. Siklót egyébként nemrég kirúgták a gyárból, ahol dolgozott, Kobrának pedig még nem is volt nagyon munkája - ő telkeket tör fel, lop, ezeket pedig általában drog vagy alkohol hatása alatt teszi. Sikló mindig odafigyel testvérére, általában kirángatja a balhékból - egy ponton túl azonban már neki is elege lesz. Elég jól alakuló életébe Kobra ismét beletapos, aminek nem lesz jó vége, az a bizonyos pohár tényleg túlcsordul...
Már az első képkockáktól kezdve az az érzésem volt, hogy én ezeket az embereket ismerem. Megnyerő, hihető karakterek, akik küzdenek a /életükkel, de mégis úgy élik meg a hétköznapjaikat, hogy abban örömöt találnak - legyen szó alkoholról, lopásról, vagy egy kis kalandról a kocsmárossal. Minden ember egyszerű, az egyik munkanélküli, aki az anyjával él, a másik gyári munkás, a harmadik pedig autószerelő. Mindig is Sikló volt az ész, Kobra pedig a szív - ennek megfelelően előbbi járkál utóbbi után, ha éppen bajban van - márpedig ő mindig bajban van, még akkor is, ha alszik. Tipikus kisvárosi élet, mindenki ismer mindenkit, a nap végén pedig az ügyes-bajos dolgokat a kocsmában beszélik meg az embereket, borgőzben, borostásan. Sikló lehetőséget kap arra, hogy gyermekkori álma valóra váljon, lehet egy saját üzlete, amiben egyik volt osztálytársa nyújt segítő kezet - persze ebben az esetben is van egy csavar a dologban. Kobra még a saját nagymamája tévéjét is ellopja, pénzzé teszi, hogy meglegyen a napi betevője, amit alkoholban mér. Folyamatos körforgás ez, mindenki úgy tekint rájuk, mint a környék tipikus, lepukkant egyedeire, akik máról holnapra eltűnnek, mert vagy meghalnak, vagy beleszürkülnek még ennél is jobban a lakótelepi monotonitásba.
Erős vonalvezetésű sztori, amiben a legtöbbünk által legalább öt lépésnyi távolságról ismert helyzet áll fenn - a testvérek míg élnek testvérek, de van az a pont, ahol megszakad az addigi töretlen kitartás és valami radikális fordulat áll be: itt is így lesz, persze negatív végkicsengéssel. Érdekesség, hogy a Siklót alakító Matej Hádek színész azt mondta a vetítés után, hogy ő teljesen más véget adott volna a sztorinak - ebben sokan egyet is értettünk vele, a film leggyengébb pontja maga a befejezés - egyszerűen más lezárást érdemelt volna, persze így sem rossz, de volt egy olyan érzésem, hogy a rendező nem tudott mit kezdeni az addigi remekül fenntartott figyelemmel, a végén beeső fordulat pedig mehetett volna balra is, jobbra is - de picit célt tévesztett, valahol félúton végezte be. Ettől eltekintve végig erős a kapocs a testvérek között, Sikló nagyon jót játszik, a karakterek már pedig csak azért is rendkívüli összeszokottsággal dolgoznak, mert valójában is testvérek - ám ez volt az első közös munkájuk. A Kobrák és Siklók egy kellemes meglepetés Csehországból, két olyan főszereplővel, akik közül az egyik soha nem akar változni, míg a másik igen - de választania kell. A döntés pedig nem eredményezhet kellemes végkicsengést - mert eddigi életüket is úgy élték, ahogy, ennek pedig mindig megvan az ára.
7/10
