A South Park évek óta olyan „rajzfilmsorozat” tud lenni, amely mindenki számára jelent valamit: egyesek imádják, mások utálják, azonban letagadhatatlan az a tény, hogy gyakran volt párbeszédindító szerepe a történelemben, és annak ellenére, hogy rengeteg botrány és polgárpukkasztás lengte körül az évadokat, többnyire mindegyik szórakoztató volt a célközönsége számára. Aztán valami megváltozott, és az utóbbi évadokban már csak megfáradt, ötlettelen oldalát mutatja Trey Parker és Matt Stone sorozata, és ezen a 18. évad egymásra épülő részei sem sokat segítettek, bár egy-két elem valóban ötletes- , az évad 7. része pedig zseniális volt . Röviden tehát: a rajngók kissé mostohahelyzetben várhatták a 19. évadot, amelynek nyitórésze szeptember 16-án landolt a tévéképernyőkön.

Hiba lenne egy rész után komoly következtetéseket levonni az előttünk álló évadból, azonban az jól látszik, hogy a korábban megkezdett utat járva a készítők most is inkább a valódi karakterépítésekre helyezik a hangsúlyt, és próbálnak a sorozat szintjén földhözragadt témákkal operálni, hogy kicsit maguk mögött hagyják a sikeres évadok jó értelemben vett őrültségét. Őszintén szólva ez az arculatváltás már korábban is görcsösnek hatott, és a frissítő szándék ellenére sokkal inkább izzadtságszagúnak érződtek a poénok, amelyek a 19. felvonás nyitórészére is abszolút megmaradtak.

Persze a rész most is aktuális problémákkal foglalkozik (pl. Caitlyn Jenner személye, a Tom Brady-botrány vagy a bevándorlás) azonban ezek beleerőltetett, muszájból feldolgozott témáknak tűnnek, és Parkerék láthatóan nem igazán tudták ebbe a közegbe beleintegrálni főhőseinket. Ebből adódóan az epizód sokkal inkább okításnak, mint szórakoztató tartalomnak hat, és egy-két valamelyest jól működő poénra jut temérdek olyan probléma, amelyet csak nagyon éles arculatváltással tudnának kiküszöbölni a készítők.

Amit így South Park címszó alatt kapunk, az a korábban megszokott minőség ellenére jelenleg csupán egy 20 perces turkálás a bulvártémák tengerében, és hiába papolnak szereplőink a toleranciáról meg hasonló komoly témákról, ha közben pont azt felejtik el, amiért a sorozat anno megszületett: vicces karakterekkel úgy szórakoztatni, hogy közben az aktuális problémák feldolgozása sem kerül margóra a történetben. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy hogyan tudna ebből a nagyon mély problémafolyamból kievickélni a sorozat, de remélem a Parker – Stone duó a jövő hétre kitalált valami érdekesebbet. Mert ez így üres, gyenge és egyáltalán nem szórakoztató.