Frida Kahlo Mexikó leghíresebb festőnője, akinek különleges képeit átszövi a fájdalom. Iszonyatos testi kínokat kellett kiállnia rövid és szenvedélyes élete során, ezt a végtelen szenvedést vetette vászonra. Nem gondolta magát hatalmas tehetségnek, művésznek pedig végképp nem, a családban a férje, Diego Rivera volt a sztár, de idővel az ő alkotásaira is felfigyelt a szakma és a közönség. Filmre kívánkozott az ő sorsa, és ki más formálhatta volna meg a moziban, mint Salma Hayek, aki mexikói színésznőként futott be hollywoodi karriert, és annyira fontosnak tartotta ezt az alkotást, hogy a produceri teendőket is ellátta körülötte. Fáradozásainak eredményeként 2 Oscar-díjat kapott a film, ő pedig megkapta élete egyetlen jelölését színésznőként, teljesen megérdemelten, hiszen élete alakítását nyújtotta a szerepben. A Frida egy szép, de egy kicsit üres életrajzi film, amelynek megvannak a maga hibái, mégis érdemes rászánni a játékidőt, sikerült méltó emléket állítani a festőnőnek.

Frida Kahlo (Salma Hayek) vidáman éli a felelőtlen iskolás éveit, azonban egy buszbaleset következtében súlyosan megsérül a gerince, nagyon komoly műtétek várnak rá. Újra megtanul járni, azonban a fájdalom egy életen át elkíséri. A gyógyulása alatt kezd komolyan foglalkozni a festéssel, olyannyira, hogy a híres festő, Diego Rivera (Alfred Molina) tanácsát és kritikáját kéri a képeiről. Egymásba szeretnek, és összeházasodnak, azonban a két erős egyéniségű ember együttélése korántsem konfliktusmentes, és miközben folyamatosan szakítanak és kibékülnek, mindkettőjük művészete kiteljesedik. Azonban Frida betegsége egyre súlyosbodik...

A film hangulata pontosan olyan, mint Frida képei: vad, szenvedélyes, ugyanakkor érzékeny és minden jelenetében ott  lüktet Mexikó. Nem mondanám felületesnek, de nem is rázza meg úgy a néző lelkét, ahogyan tehetné. Nemcsak életrajz, hanem korrajz is, a történelem azonban csak háttér, a film főszereplője Frida, akinek hihetetlen ereje átsugárzik a vásznon. Nem volt könnyű a sorsa, nemcsak a testét égette a kín egy életen át, Rivera iránti szerelme a lelkét törte darabokra, mégsem tudott és akart nélküle élni. A férje volt világhírű, aki élvezte is a rivaldafényt, Khalo sokkal zárkózottabb volt ennél, nem voltak könnyen befogadhatóak a képei, mégis meg tudta érinteni a közönséget. 

A festmény a filmben érzetet tovább erősíti, hogy akad benne néhány jelenet, amelyben a valóság és a kép összemosódik, messze ezek a legjobb pillanatok, kár, hogy nem kísérleteztek ezzel a technikával bátrabban az alkotók.Nem festenek hamis képet Fridáról a filmben, megmutatják, hogy egyáltalán nem élt szűzies életet, ő sem volt hűséges a férjéhez, és nem vetette meg a leszbikus szerelmet. Szerencsére az erotika ábrázolása megmarad az ízléses szinten, nem azon van a hangsúly, teljes képet próbál adni az alkotás a festőnőről, aki magas hőfokon élte az életét, talán mert érezte, hogy nem sok idő adatott neki ezen a Földön. Az egyetlen erőltetett szálnak én a Trockijjal folytatott viszony ábrázolását érzem, de ennél nagyobb bajunk tényleg ne legyen, és legalább láthattuk Geoffrey Rush-t néhány jelenetben. 

Erőteljes ecsetvonásokkal megrajzolt alkotásról van szó, nincs híján a tartalomnak, mégis idővel belevész a látványba, értőn idézi meg festőnő alakját, de a fogyaszthatóság érdekében feláldozza a történetet. Főleg a vége felé veszít egyre jobban az erejéből a film, amelynek megtekintése erősen ajánlott, hiszen egy különleges ember életét meséli el nekünk, nem zseniálisan, de érzékenyen, mégis tipikus mexikói harsánysággal. Nem vág földhöz az alkotás, de elgondolkodtat, egy szépen felépített dráma tárul a szemünk elé, egy tragikus sorsot kísérhetünk figyelemmel, amely a művészetben teljesedett ki. El ne feledjük a zenét, már csak azért sem, mert Elliot Goldenthal megérdemelten vihetett érte haza egy Oscart, ettől a mexikói zenétől még a lehalvérűbb nézőnek is felforr a  vére, az biztos!

Salma Hayek kiváló alakítást nyújt a filmben, teljesen átlényegül Fridává, egyáltalán nem a külsejére helyezi a hangsúlyt, a festőnő lelkében dúló viharokat mutatja meg nekünk. Alfred Molina hozza a kötelezőt Rivera szerepében, de ez a film nem róla szól, hanem Salma-ról. Antonio Banderas és Edward Norton is cameozik egyet, Roger Rees, Valerio Golino és Ashley Judd kapott néhány jó jelenetet, Geoffrey Rush szokásához híven most is remek Trockij szerepében.

Szerelem, szenvedély, kín, alkohol, lángoló lélek-ezek voltak Frida Kahlo életének legfőbb jellemzői, tragikusan szép művészsors az övé, és ezek a jellemző vonások tökéletesen átjönnek a filmvásznon. Julie Taymor-nak nem volt könnyű dolga, hogy ezt a szabálytalan életet élő asszonyt közelebb hozza a nézőkhöz, de sikerült neki, egyszer mindenképpen érdemes rászánni az időt erre az alkotásra!

7/10

A Frida teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.