Amikor egy olyan nagy siker születik, mint Gillian Flynn Holtodiglanja, meg sem lepődünk, hogy a könyvkiadók és filmstúdiók lelkesen rángatják elő a szerző korábbi műveit is. Ennek megfelelően egy évet sem kellett várnunk, hogy egy újabb Flynn-adaptáció (a 2009-ben íródott Dark Places filmverziója) kerüljön a mozivászonra, noha ezt nem előzte meg akkor hírverés, mint Fincher alkotását. Mintha az alkotók ezúttal maguk is érezték volna, hogy nem számíthatnak sokra ettől a műtől, Gilles Paquet-Brenner személyében egy jóval kisebb kaliberű rendező szerződtettek, alig próbálták meg reklámozni a produkciót, és egyedül a színészek kalibere mutatott valami ambíciót. Ezek után minden bizonnyal nem mondok újdonságot azzal, hogy a Dark Places-ből valóban hiányzik a Holtodiglant jellemző zsenialitás, de ez messze nem jelenti azt, hogy rossz filmről lenne szó.
Libby Day (Charlize Theron) anyját és nővéreit brutálisan meggyilkolták gyerekkorában, tettesként pedig (elsősorban Libby vallomása alapján) bátyját, Bent (Corey Stoll) zárták börtönbe. 25 évvel később Libby teljes bezárkózásban él az egyre kevésbé csordogáló adományokból, és ez indítja arra, hogy pénzért felajánlja szolgálatait egy kedvtelésből gyilkosságokat megoldó klubnak. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy kénytelen szándékosan elfeledett múltját újra elővenni, és felülvizsgálni álláspontját például azzal kapcsolatban, hogy tényleg Ben követte-e el a gyilkosságokat.
Flynn történetmesélése nem sokkal különbözik a Holtodiglantól: ezúttal is több szemszögből (a rendezőnek köszönhetően egy alkalommal szó szerint is Libby perspektíváját felhasználva), sok flashbackkel rajzolódnak ki előttünk az események, kevésbé támaszkodva ugyan az egyes nézőpontok különbségeire, de ugyanúgy felhaszálva, hogy mindenkitől a kirakós egy más darabját kapjuk meg. Paquet-Brenner ezeket remekül fűzi össze, a két idősík kéz a kézben haladva egészíti ki egymást, és egyszer sem tűnik egyik a másik alárendeltjének. Ez probléma is ugyanakkor, ugyanis a két szál legalább 5-6 olyan szereplőt mozgat, akik mind fontosak a cselekmény szempontjából, azonban egy 2 órás film keretei között inkább csak a nyomozás terén van lehetőségük jelentőssé válni. Tipikusan olyan könyvnek tűnik a Dark Places, amelynek részleteit lehetetlen nagy erőfeszítések nélkül átvinni a vászonra, így viszont a filmverzió csak a fontosabb történeti elemeket átemelő összefoglaló lesz, és sajnos erősen érződik is a végeredményen, hogy a karakterek, de a bemutatott helyszínek és időszakok szempontjából is pont ezek a nüanszok vesztek el.
Minden ilyen irányú igyekezete ellenére sincs tehát kifejezett mélysége az alkotásnak, kissé a bűnügyi szál is kiszámíthatóvá válik azáltal, hogy az összes pillanat kénytelen valamilyen funkciót betölteni, ugyanakkor klasszikus krimiként jól működik a Dark Places. A szálak ügyes összefűzésének köszönhetően is mindig éppen annyit csepegtet a nézőnek, hogy érdekelt legyen ottmaradni a következő jelenetre is, és bár ez helyenként veszélyes vállalkozásnak tűnik, alapvetően így képes végig egy nem túl nagy, de kellően feszes tempót fenntartani. És ugyan hiányoznak belőle az igazán kidolgozott elemek, de a forgatókönyv ügyesen sejteti, hogy figuráinak elnagyolt vonásai mögött egy jóval alaposabb karakterábrázolás rejtőzik, a színészek pedig minden eszközt megragadnak, hogy ez a néző számára is látszódjon. Szinte mindenkit csak dicsérni lehet, külön ki kell emelnem az újabb oldalát megmutató Chloe Grace Moretzet, valamint Tye Sheridant. Sheridan Az élet fája óta folyamatosan új gyerekszínész-üdvöskének van kikiáltva, de azóta minden egyes alkalommal igazolta a megelőlegezett bizalmat, mostani visszafogott, de mégis zsigerien erős alakítása pedig az összes eddigi megkoronázása lehetne. (És nehezen tudok vitatkozni azokkal, akik az új Tom Hardyt látják benne.)
Így lehet, hogy történetmesélését, mélységeit nézve csak egy profi tucatkrimi a Dark Places, azonban mégis sokkal erősebb egy ilyen alkotásnál, és néhány vonásból is remekül rajzol ki sorsokat és emberi drámákat. Ez persze még kevés ahhoz, hogy olyan korszakalkotó szintre emelje, mint a Holtodiglan, de így is egy színvonalas bűnügyi történetet tisztelhetünk a képében.
7,5/10
A Dark Places teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
