Na jó, sírtam már eleget Winnetou miatt, most már ideje nevetni is egy jót! Ezzel a felkiáltással vágtam szét itthon a DVD gyűjteményt a Manitu bocskorát keresve, és gyorsan meg is találtam, amit kerestem. Hatalmas siker volt egykoron ez a film, nekem viszont elsőre nem sikerült megszeretnem anno, mert túl durvának találtam az apacsok nemes főnökének kifigurázását (Pierre Brice is utálta az alkotást, amit mélyen meg tudok érteni). Aztán némi idő elteltével az ember lánya el tudja engedni a rajongói csőlátását, és ezután már hatalmasakat tud nevetni gyermekkori kedvenc filmjeinek újraértelmezését. Nagyon régen nem láttam, ezért ismét sikerült jókat mosolyognom a poénokon, azonban már korántsem láttam olyan kiváló alkotásnak, mint egykoron. Egyszer mindenképpen érdemes megnézni, de nagyon messze van attól, hogy maradandó alkotásról beszéljünk. 

Abahachi (Michael Herbig) nagy bajba kerül vértestérével, Ranger-rel (Christian Tramitz) együtt, amikor hazaviszi a soson főnöknek halott fiát. Az apa azt hiszi, ők a gyilkosok, pedig a barátjának hitt Santa Maria (Sky du Mont) a tettes, aki jól keveri a kártyákat, azonban nem számol azzal, hogy az apacsok kicsit alulkordinált főnökének van egy ikertestvére is,,,

A filmet kizárólag annak érdemes megtekintenie, aki látta az összes Winnetou-filmet, ellenkező esetben egyetlen szót sem fog érteni a poénokból. A németeknél (és amúgy nálunk is) hatalmas kultusza van ugyanis a 60-as években készült műveknek, rengeteg díjat söpört be nálunk a kifigurázásukat témául választó alkotás. Pedig nem volt igazán elsöprő a humora, (akadt benne üresjárat bőven) viszont alapvetően egészen kreatívan és főleg bátran nyúlt hozzá a mára már legendássá vált filmekhez.

Mindenképpen szinkronnal javaslom az alkotás megtekintését, Szerednyey Béla zseniálisan magyarítja Abahachi-t és nem hétköznapi ikertestvérét, Sinkovits-Vitai András is hozza a tőle megszokott színvonalat, Bács Ferenc - et is bűn lenne kihagyni Santa Maria - ként. A konstans nevetőgörcs nem fenyeget sajnos bennünket, de azért ütős kis poénok vannak ebben a jó kis vígjátékban. Jól kezdődik, aztán azonban egyre jobban elszürkül a történet (sokadjára ugyanaz a vicc annyira már nem humoros), a vége pedig kifejezetten lapos, de azért kár lenne kihagyni az életünkből ezt az alkotást. Időnként egészen zseniális magaslatokba emelkedik a forgatókönyv (nálam mindent vitt, ahogyan Ranger levezette, hogy ők mit is csinálnak voltaképpen, a lóra szállási technikájuk pedig utánozhatatlan), de vannak nagyon komoly mélypontok is, összességében azonban nincs olyan rész, amikor hangosan ásítoznánk rajta, tehát unalmasnak egyáltalán nem mondható az alkotók agymenése.

A karakterek jól el lettek találva, Abahachi -ból sok vonás ismerős a filmekből   Winnie Tücsök pedig pontosan az ellentéte annak, amit az apacsok főnökéről eddig gondoltunk. Ranger egy igazi vadnyugati macsó, Santa Maria azonban elvitte előle a show-t. Nagyon dögösen nézett ki (a lassítások sem voltak utolsóak), és minden olyan klisével fel lett ruházva, ami a tipikus főgonoszoktól elvárható, ezúttal kiválóan kifigurázott változatban. Az én kedvencem azonban mégsem ő volt, Dimitri, a görög cserebandita, na és Karl May maga. A férfi nézők kedvéért megjelent a történetben Uschi is, aki egy nagyon neves német színésznőről kapta a nevét, aki játszott az egyik Winnetou filmben  (rajongók kedvéért: Winnetou és a félvér Apanatschi, sajnos rém gyenge alkotásról van szó, de Uschi Glas nagyon bájos volt benne). A zene sem gyenge, azonban mindez nem tudja ellensúlyozni azt, hogy nem használtak ki minden jellem és helyzetkomikumot az alkotók, sokkal szellemesebben is lehetett volna a végeredmény, ha egy kicsit jobban megerőltetik magukat. De ettől még egyszeri szórakozásnak mindenképpen jó választás ez a vígjáték!

Michael Herbig neves német komikus, annyira szívügye volt a film, hogy nemcsak a főszereplői, hanem a rendezői és a forgatókönyvírói feladatokat is ellátta. Időnként erősen ripacskodott, de jól állt neki, és ez elég volt a sikerhez. Christian Tramitz nem sok vizet zavart, Marie Bäumer bájosan volt felejthető, Sky du Mont ellenben kiválóan komédiázott, Rick Kavanian hozta a kötelezőt.

Az egyik szemem sír, a másik nevet, hiszen egyrészt jókat nevettem, másrészt viszont túl sokszor nem mosolyogtam a poénokon, vagyis maradt bennem nem kevés hiányérzet. Tényleg jól fejlett humorérzékre van szüksége a Winnetou-rajongóknak ahhoz, hogy végig tudják nézni ezt a filmet, de nem bánják meg, ha adnak egy esélyt az alkotóknak. Uff testvéreim a Karl May univerzumban, és figyelmezzetek az osonó sosonokra!

7/10