A filmeket a Scope50 program keretén belül volt lehetőségem megtekinteni.
Hippokratész / Hippocrate
Thomas Lilti filmje egy átlagos párizsi kórház mindennapjait mutatja be a medikusként gyakorlatát töltő Benjamin (Vincent Lacoste) szemén keresztül. A rendező (a Két nap, egy éjszakát jegyző Dardenne-fivérekhez hasonlóan) a lehető legminimalisztikusabban komponálja meg mozgóképét, az igénytelenség határát súroló kézikamerázással, az ennek köszönhetően teljesen valódi díszletekkel és a minden hatásvadászatot nélkülöző fordulataival. A forgatókönyv egy kifejezetten kerek, remek konfliktusokkal és karakterekkel tarkított történetet tár elénk, amely azonban annyira mindennapi, hogy még a minket körülvevő világra való ráébredés élményét sem adja meg. Számomra nem a bőrömön érződő valóság sokkját hozta el, sokkal inkább mintha saját átlagosságát és jelentéktelenségét kommunikálta volna minden képkockájával a film. A Hippocrate annyira aprólékos dokumentarizmussal szeretne betekintést engedni egy kórház életébe, hogy közben elfelejt megdöbbentő, frappáns vagy szellemes lenni. De még ezt sem sikerült következetesen képviselnie, ugyanis a fináléban viszont pont egy nevetségesen hollywoodias húzással lök ki az élményből. Így pedig hiába kerekítenek belőle ennek ellenére is egy jó történetet, az élmény gyakorlatilag ugyanaz, mintha látogatást tennék egy tetszőlegesen választott kórházban, és ennyi izgalmat is hordoz mindössze magában. Nagyon szeretném szeretni ezt a produkciót, de egyszerűen nem tudott érdekelni.
A Hippokratész teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
Bird People
Pascale Ferran alkotása is rokon az előző darabbal abból a szempontból, hogy igen nehezen tudja megragadni a nézőjét, azonban ez a film a legkevésbé sem szerethető. Egyenesen bravúrosnak is nevezhetném azt, hogy a rendezőnő két órán keresztül képes arra, hogy semmi érdekeset ne mutasson, a karaktereknek egy minimális hátteret ne fessen, és faék egyszerűségű mondanivalóját sulykolja agyon. Szereplőit még szinte a WC-re is követjük, arra viszont már nem jut idő, hogy bármi jelentőségteljeset is cselekedjenek a történet folyamán. Ez egy, viszonylag hosszú jelenet erejéig törik meg, amely már-már Linklater munkásságának legszebb pillanatait idézi, de utána hamar visszahullik a mű színvonala, sőt, bő fél órás szakasz erejéig a lehető legbugyutább ökörséggel igyekszik alulmúlni magát. Élvezhetetlen, semmitmondó, és még ennél is jelentéktelenebb katyvasz a Bird People, egyben pedig a lehető legálságosabb fontoskodás, amit mozgóképen el lehet követni.
A Bird People teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
