Liam Neeson-t manapság az akciófilmek nehézfiújaként emleget a köznyelv, de az igazat megvallva, páratlanul tehetséges színész, aki - véleményem szerint - már túl van élete szerepein. Kétségtelen, hogy a kultstátusznak örvendő Elrabolva mérföldkövet jelentett a karrierjében, azonban hiába próbálta a 2008-as sikert meglovagolni különböző rendezők támogatásával, a hét évvel ezelőtti varázst legjobb esetben is csak részben idézték fel. Noha az Éjszakai hajsza még a korrektebb filmjei közé sorolható, úgy érzem, hogy most kellene az észak-ír születésű színésznek pontot tennie az akció-thriller zsánerben mozgó filmek végére.
Jimmy (Liam Neeson) élete teljesen szétesett. Ilyen-olyan érdekekből kifolyólag rengeteg embert tett el láb alól, a családjával megszakadt a kapcsolata, a jelenkort tekintve pedig sűrű alkoholfogyasztással próbálja enyhíteni a gyötrő múlt árnyképeit. Egyetlen ember áll mellette ezekben az időkben, a szinte testvérnek számító Shawn (Ed Harris). A szükség úgy hozza, hogy Jimmy-nek meg kell ölnie a barátja fiát, ezért a komoly üzleti tekintéllyel bíró Shawn minden érzelmi kötődéssel megküzdve forral bosszút, ám nem elsősorban Jimmy-t, hanem az ő fiát veszi célba, amolyan szemet-szemért alapon.
Aki nem látta a filmet, és úgy olvassa e sorokat, sejtem mit gondol. Tipikus, klisékből építkező árulásos bosszúsztori, és ez a megállapítás hellyel-közzel meg is állja a helyét. Sok újdonságot nem hordoz az Éjszakai hajsza, viszont egy megfelelő iparosmunka, ami nem mozdul ki igazán a komfortzónájából. Viszont a film saját kis mikro-univerzuma kifejezetten jól működik. A karakterek jól meg vannak írva, nem fekete-fehér árnyalatú szereplők törnek egymás életére, és most úgy éreztem, hogy a történet is szerves része az akciónak. Az ok-okozati viszonyok ügyesen vannak végigzongorázva, és nem csak öncélú pezsgést kapunk, hanem valami olyasmit, ami értelmet is nyer.
A Neeson-Harris duó nem élete formájában tündökölt, de ez a két színész még mindig olyan karizmatikus jelenléttel bír, ami megragadja az ember figyelmét. Legalább ők a vászonra szegezik a tekintetünket, mert egyébként nagyon emlékezetes jeleneteket nem tartalmaz a film. Az akciók egynek elmennek, igazából ma már nem dobjuk el olyan könnyen az agyunkat néhány autósüldözéstől, közelharctól, fegyverpárbajtól vagy kergetőzéstől. Az akciók egyáltalán nem rosszak, de a legfeszültebb pillanatok nem a zúzásban keresendők. A filmnek megvan a maga dinamikája, de sokszor leül, elég idő jut a drámai cselekményszálak kibontására is. Sok rétegből tevődik össze a történet, amikre jut is idő, de a szükségesnél mindenképpen több. A sablonok és néhány ostoba megoldás mellett becsülendő, hogy a film végkimenetele gyakorlatilag megjósolhatatlan. Még úgy is, hogy a film első jelenetében az utolsó képkockák egyikével találkozunk, ám a hangsúly az oda vezető úton van. És révén, hogy instabil, romlott, fekete bárány karakterekkel operáló filmről van szó, ezért egy-egy akció kicsengése nyitott könyvként jelenik meg előttünk.
Ha azt mondom, hogy ügyes iparosmunka az Éjszakai hajsza, azzal tökéletesen leírom a filmet. Kifejezetten élvezetes darab, abszolút nézhető kategória, de a filmművészet állóvizét nem fogja megbolygatni Jaume Collet-Sera idei munkája.
7/10
Az Éjszakai hajsza teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
