John Woo 1992 - ben nemcsak megásta az általa megálmodott szubzsáner, a heroic bloodshed sírját a Hard boiled képében, hanem egy látványos golyózuhataggal ott helyben ki is végezte. Bár időnként megpróbálkoznak az újjáélesztésével, ezek inkább csak egyfajta mementói egy egykoron csúcsra járatott és kivéreztetett műfajnak. Ezek nagy részéért Woo legfőbb szellemi örököse Johnnie To felelős, aki egyik legfigyelemreméltóbb kísérletét, a 2006 – ban, még a magyar mozikban is (sajnos visszhangtalanul ) felbukkanó Száműzöttekkel követte el.

A történet Makaóban játszódik, közvetlenül azelőtt, hogy portugál gyarmatból Kína részévé válna. Az emberek minden, de szó szerint minden lehetőséget megragadnak, hogy pénzhez jussanak. Egy bérgyilkos banda tagjait (akik gyerekkori jó barátok) felbérlik, hogy öljék meg egy korábbi társukat\barátjukat Tait, mivel az elhagyta a bandát, hogy családot alapítson. Az akciót nem hajtják végre és megindul utánuk a hajtóvadászat.

Már a nyitásnál zavarba jövünk, és nehezen tudjuk eldönteni, hogy amit látunk az egy gengszter opusz kezdete, vagy egy westerné, ahol végletekig, már – már paródiába hajlóan fokozzák a jól bejáratott paneleket és hangulatokat. Akárcsak a soundtrack, ahol szintén jól gyúrták egybe a két stílus fő motívumait, itt is gyönyörűen, kéz a kézben jár a két forma nyelv. A film végéig felváltva kapjuk a műfaji toposzokat, ami nem is működne rosszul, azonban To sokszor elvéti az arányokat és túlzásba viszi a western idézgetéseket. A nyitó jelenet zsenialitását nem is tudja többé elérni. Sajnos To még annyira sem ért a drámai szálakhoz és párbeszédekhez, mint legendás elődje, így két akció jelenet között izzadtság szagú és sokszor felesleges drámázást is kapunk. Ezek oldására felüti fejét a humor is, bár van köztük néhány jól sikerült, nevetésre ingerlő jelenet, összességében nem áll jól a komolynak szánt mondanivalónak. A szereplőgárdára nem lehet egy szavunk sem, hiszen több neves hongkongi színész is feltűnik, köztük Anthony Wong és Francis Ng. Akik hozzák a tőlük és a filmhez elvárható szintet, de semmi pluszt nem hoznak ki belőlük.

Eddig még nem ejtettem szót az akció szekvenciáról, ami nyilván elengedhetetlen és egyben a legfontosabb rész egy ilyen alkotásnál. Nos, akik vérben tocsogásra, lassított lövöldözésekre, és száz számra elhulló, szétroncsolt testű statisztákra vágynak, alighanem csalódni fognak. Ugyanis ilyen csak egy van benne, az is a legvégén. Azért aggódni nem kell, addig sem maradunk lövöldözés nélkül, hogy stílusosak, az is elvitathatatlan. Azonban kétségkívül ezek a jelenetek sokkal visszafogottabbak és csak itt – ott idézik meg a műfaj alapvetéseit. Mintha direkt fogná magát vissza To, tartalékol a puskaporral. Ugyanis amit a fináléra tartogat az olyat és akkorát szól, hogy alighanem John Woo is elégedetten bokszolt a levegőbe, mikor megnézte. Ilyen kaotikus ólomesőt még nem látott a mozivászon. Ha az elején tökéletes western hangulatról beszéltem, akkor ez bizony a nagy betűs HEROIC BLOODSHED.

Ha sikerült volna végig megtartani azt a hangulatot, amit a felütés adott és egy kicsivel többet kapunk a finálé golyózáporából a drámai vonal kárára, kevesebb bohémsággal, akkor új klasszikust avathatnánk. Kár érte, de a műfaj szerelmeseinek és úgy általában mindenkinek, aki szeretne valami átlagostól eltérőt látni, mindenképp megér egy próbát.

7/10