Hollywood kegyetlen, a sokadik X feletti színésznőknek nem sok babér terem a filmvilágban. Természetesen akad néhány kivétel (Meryl Streep, Julianne Moore pl.), de azért a nagy többségnek szembe kell néznie azzal, hogy a közönség elfelejti őt, a régi sikerek tovatűntek, a hírek már nem róluk szólnak, hanem fiatal és szép kolléganőikről. A mai felgyorsult világban főleg nehéz megtalálnia a helyét egy egykori sztárnak, nem könnyű intelligensen kezelni a problémát. A Juliette Binoche főszereplésével készült film éppen ezt az élethelyzetet mutatja be okosan, túlzásoktól mentesen és nagyon jól.

Maria Enders (Juliette Binoche) egy szebb napokat látott színésznő, aki kénytelen elfogadni egy kisebb szerepet abban a színdarabban, amely 20 évvel ezelőtt híressé tette őt. A nyugodt felkészülés érdekében elutazik egy kis alpesi településre asszisztensével, Valentine-nel (Kirsten Stewart).  A színdarab és a valóság egy idő után összekeveredik...

Hálás téma filmet készíteni Hollywood sötét oldaláról (ki ne szeretne kárörvendeni azon, hogy a sztárok is csak emberek, nekik sem fenékig tejföl az élet), azonban ritka a jó próbálkozás a műfajban, Assayas-nak mégis sikerült szórakoztatóan, de egyáltalán nem felszínesen bemutatni az öregedő színésznőről szóló történetet. Gyönyörű környezetben játszódik a film, a címadó természeti jelenség lenyűgöző, nem elhanyagolható mértékben ad misztikus keretet az eseményeknek. De éppen emiatt nem lesz tökéletesen átélhető a dráma, kissé (tényleg nem végzetesen) elviszi a fókuszt a szereplőkről, de így is tartalmas és elgondolkodtató történet.

Kellő iróniával mutatja be az alkotás a generációs ellentéteket a jelenkori filmes trendekről (az a jelenet, amikor a fiatal asszisztens képregényhősökről szóló véleményére reagál az idősebb színésznő simán zseniális!), belterjes poénok sora tarkítja az eseményeket (ebből csak egy az, hogy Chloé Grace Moretz egy képregényfilmmel híressé vált sztárocskát játszik, miközben a valóságban is ez a helyzet), amelyek rendkívül szórakoztatóvá tudják tenni az egyébként súlyos drámát. Mert Maria-nak valóban szembe kell néznie azzal, hogy öregszik, már nem ő a sztár, és mindeközben még asszisztensével is meg kell vívnia a saját kis csatáit. Mégsem sajnáljuk ezt az asszonyt, aki már nagyon sok mindent átélt a filmiparban, nincsenek illúziói, mégsem veszítette el saját magát eddig ebben a csillogóan felületes világban. Valentine sincs könnyű helyzetben, nem az asszisztensi pozíció volt élete álma, tiszteli Maria-t, de a kettejük közös dolga lassan, de biztosan a végéhez közeledik. Az ifjú sztár még nem tudja mi vár rá, a világ legtermészetesebb dolgának veszi, hogy körülötte forog a világ. Mind a hárman a saját történetüket élik, de a sorsuk a színdarab miatt egy rövid időre összekapcsolódik. 

A történet sokrétű, a karakterek korántsem felszínesek, a forgatókönyv jól sikerült, hiszen szinte végig sikerült fenntartani az érdeklődést, dacára annak, hogy ez egy kamaradarab, nincsenek látványos jelenetek (kivéve természetesen a természeti környezetet). Jól sikerült megírni a szöveget, nem hamisak és álságosak a szereplők közötti párbeszédek, a jellemfejlődés mind Maria-nál, mind Valentine-nél jól nyomon követhető. Nem sziporkázóan szellemes a film, inkább egyszerű, meglepően hétköznapi, és nagyon emberi. Szomorú, hogy nem kapott nagyobb figyelmet ez az alkotás, csendben elsikkadt a sok bemutató között, pedig nagyon is értékes alkotásról van szó, amelyet egyszer mindenképpen érdemes megnézni.

Juliette Binoche természetesen kiváló, kellő öniróniával és bátorsággal mutatta be az idősödő színésznő lelki tusáit, tökéletesen belakta a karaktert. Kristen Stewart-tól Bella után én nem vártam semmit, ezért sikerült meglepnie azzal, hogy meglepően jó alakítást nyújtott, jól működött a történetben (attól azért messze volt, hogy egyenrangú partnere legyen Binoche-nak, de mivel ezt tudta magáról, ezért lazán, görcs mentesen játszotta a szerepét, és ezzel nagyon jót tett a filmnek). Chloé Grace Moretz nem vette magát komolyan, és ez nagyon jól állt neki.

Olivier Assayaz ízig-vérig európai filmet rendezett egy hollywoodi témáról, két órában sem tud unalmas lenni a történet, nem klisékkel dolgozik, hanem emberi érzelmekkel, nem formabontó módon, de nem is mindennapian. Megtalálta az arany középutat a művészfilm és a közönségfilm között, de a film sikere alapvetően a színészi játékon múlott, sokat köszönhet a három színésznőnek, akik beleadtak mindent a szerepükbe. Nem jó látni, hogy milyen problémákkal kell szembesülnie a karaktereknek, de jó nézni a filmet, mert egy igazi gyöngyszem!

Intelligens, okos, szép film egy öregedő színésznőről és az asszisztenséről, némi misztikával körítve, érdemes adni neki egy esélyt!

8/10