Szomorúan jelenthetem be, hogy sikeresen megtaláltam az idei év jó eséllyel legfeleslegesebb filmjét. De nem a legrosszabbat. Ebben a darabban ugyanis az a borzasztóan idegesítő, hogy a szakmai háttér mögötte elegendő lenne egy minőségi alkotáshoz, azonban látszólag saját alkotóit sem érdekelte annyira, hogy ezzel kezdjenek valamit.

Jorge (Daniel Candia) Chile egyik nem túl szerencsés környékén él. Ez azt eredményezi, hogy a helyi vagány csávók előszeretettel kötnek bele és zsebelik ki, az egyik ilyen eset folyományaképp pedig a fiát is majdnem megölik. A tettes bűnéért kerek másfél évet kap a hűvösön, visszatérve pedig csak még bőszebben zaklatja főhősünket és családját. A dolog pedig olyannyira eszkalálódik, hogy csak az nem találja ki, mi fog történni, aki nem olvasta el a címet...

Hogy miért ennyire érdektelen a film? Kezdjük rögtön a számokkal: az Embert ölni játékideje 82 perces, de amikor egy ilyen rövid alkotás első perceiben feltűnik az első hosszú snitt, már lehet sejteni, hogy a forgatókönyv nem lehetett sokkal terjdelmesebb, mint ez a kritika. És bizony az a 82 legalább kétszer ennyinek fog érződni végül. Erre ráadásul még a rendezés mintha tudatosan rá is játszana: igyekszik mindent egy beállításból, egy snittből felvenni, amellyel egyenesen kiöli a dinamikát a műből. Már egy másik latin-amerikai film kapcsán is írtam, hogy ez a technika könnyedén unalomba fullaszthatja a végeredményt, azonban amíg ott alkotói szempontból tudtam védeni ezeket a megoldásokat, itt már ezt sem tudom jó szívvel megtenni.

Gyakorlatilag a rendező koncepciója kimerült abban, hogy kép és hang legyen felvéve, innentől kezdve a "hogyan" már mindegy is volt, az egyetlen változatosság a megvalósítás szempontjából csak annyi, hogy az operatőr követi-e a karaktert, vagy a kamerát diszkréten leállítják a színészek közelében. Tempója vagy intenzitása így egyáltalán nincs a műnek, az érzelmeket pedig teljességgel lehetetlen megragadni ugyanazokon az lélektelenül ismételt technikákon keresztül. Bár ehhez érzelmek is kellettek volna, ugyanis a karakterfejlődést itt a kifejezéstelenül bámuló színészek helyettesítik, de sajnos hiába mutatnak sokszor több, mint egy percig egy távolba révedő arcot, attól még nem jutunk közelebb ahhoz, mi jár a fejében.

A produkció legnagyobb bűne viszont az, hogy nem, hogy nem vált valóra, hanem még csak nem is ígér semmi olyat, ami miatt a fentieket legalább egy kicsit is érdemes lenne végigszenvedni. A címben ott van az egész sztori: valaki megöl egy embert, így aztán egyedül talán a legutolsó momentumot leszámítva pontosan tudjuk, hogy mi fog történni. Még csak azt sem mondhatom, hogy a történetmesélés közben valami érdekes gondolat vetődne fel, már csak azért sem, mert ehhez egyáltalán bármilyen gondolatnak fel kellett volna vetődnie. Mintha maguk a készítők is magasról tettek volna arra, hogy mi születik végeredményben, csak annyi volt a cél, hogy egy másfél órányi koherens valamit hozzanak össze végül.

Félreértés ne essék, az Embert ölni nem rossz film olyan szempontból, ahogy egy filmet rossznak szokás tartani. Strukturált (és blődségektől mentes) forgatókönyvével, illetve tulajdonképpen hibamentes képi megoldásaival sok produkciót megelőzne. Csak éppen azok jó esetben tartanak valahova, hozzátesznek valamit a filmtörténelemhez (akár elrettentő példaként), viszont ez az alkotás ezek egyikét sem mondhatja el magáról. Így aztán lelkiismeret-furdalás nélkül mondhatom, hogy ennél jobban 82 percet nehezen tudnánk elpocsékolni az életünkből.

2/10