William Eubank mondhatni, olyat csinált, mint még senki más előtte: fogott egy kis költségvetésű sci-fit, és éppen ellenkezőleg forgatta le, mint ahogy mindenki más várta volna. Ugyanis a történet és a büdzsé ismeretében velem együtt minden néző valószínűleg egy ambiciózus történettel próbálkozó, kissé ügyetlen technikai megvalósítással rendelkező alkotásra számított volna, amelyben a cselekmény ezerszer jobban kidolgozott a díszleteknél vagy az effekteknél. A végeredmény azonban teljesen ellentétes ezzel.

Nic, Haley és Jonah (Brenton Thwaites, Olivia Cooke, Beau Knapp) három igen tehetséges fiatal, akik egy titokzatos és agresszív hacker nyomában szelik át az USA-t. Sikerül is lokalizálni ellenfelüket, azonban a helyszínen nem találnak semmit egy romos házon és egy routeren kívül. Ekkor viszont hirtelen megmagyarázhatatlan események tanúi lesznek, a következő pillanatban pedig Nic egy zárt komplexumban találja magát, ahol védőruhás emberek őrzik és tesztelik. Miközben igyekszik barátait megtalálni, arra is rá kell jönnie, hogy miért tartják fogva és mit akarnak tőle.

Ambíció tényleg van a forgatókönyvben, amely a némiképp lagymatag kezdés után egyre elvetemültebb húzásokkal próbál lenyűgözni minket, más kérdés, hogy ez nálam meglehetősen ritkán ért célba. Maga a sztori ugyanis elmondhatatlanul céltalan, logika pedig maximum csak a jelenetek egymás után fűzésében van, de amint megpróbáltam mélyebb ok-okozati összefüggéseket találni a történetben, már bajban voltam. Hála a koncepciónak, ez itt nem azt jelenti, hogy indokolatlan baromságok sorozatát látnánk, sokkal inkább véletlenszerűen egymás után dobált döntések, képsorok és gondolatok egészének tűnik az alkotás. 

Ami viszonylag feledteti ezt, hogy ezek a képsorok egészen bámulatosak, Eubank le sem tagadhatná, hogy mellékállásban operatőrködik: minden kompozíció tökéletes, remekül játszik a fényekkel, mindezt pedig pazar lassítások koronázzák. Az effektek pedig a büdzséhez képest meglehetősen színvonalasak és kreatívak. És valószínűleg ha valakinek megmutatnék pár kiragadott jelenetet a filmből, teljesen elájulna. A gond tehát tényleg csak azzal van, hogy rendezőnk mindezzel semmi nem akar (vagy nem tud) mondani. 

Úgyhogy egy mű alapján is nyugodtan mondhatom, hogy William Eubank a független filmek Michael Bay-e. Ő ugyanis 4 millióból is ki tud hozni egy értelmetlen produkciót hatásvadász képi világgal, és ha más nem, ez feltétlenül elismerésre méltó teljesítmény. De sajnos az öncélú történeti és látványelemek még kevesek ahhoz, hogy az ilyen produkcióknak létjogosultságuk legyen. Mármint a videoklipek világán kívül.

7/10