"Kihagyott ziccer" filmekből lehet találni bőven, és bár ezt a darabot is szívesen sorolnám ebbe a kategóriába, valójában egy dologban nagyon is elüt más hasonló alkotásoktól: míg az "elpuskázott lehetőség" stigmát legtöbbször annak fényében sütjük rá egy produkcióra, hogy milyen általunk felismert potenciált nem vettek észre a készítők, ezzel szemben a Night Moves már eleve egy érdekes koncepcióval érkezik - hogy aztán ezt hagyja végül teljesen kihasználatlanul.

Josh, Dena és Harmon (Jesse Eisenberg, Dakota Fanning, Peter Sarsgaard) fiatal és ambiciózus környezetvédők, akik hisznek abban, hogy a bolygónkat érő végzetes hatásokat megfordíthatják. Ehhez első lépésként azt találják ki, hogy felrobbantanak egy gátat a semmi közepén, ezzel hívva fel a figyelmet az energiapazarlás környezetkárosító hatására. Ehhez azonban természetesen bűnözővé kell válniuk, és bár ez tűnik a dolog könnyebb részének, végül pont tettük súlyának (vagy éppen súlytalanságának) feldolgozása okozza számukra a legnagyobb nehézséget.

Ha ökoterroristás filmről beszélünk, egyből beugorhat tavalyról A kelet, amely remek tablóját adta a jelenségnek. Kelly Reichardt alkotásának ez nem sikerül, igaz, nem is próbálkozik vele: ez a mű titokzatos szervezetek és FBI-ügynökök helyett jelentéktelen kisemberek szemszögét használja, a fő gondolatisága pedig nem a környezetvédelem "a cél szentesíti az eszközt"-dilemmájával foglalkozik, hanem inkább azzal, hogy az átlagember mennyire képes nyomot hagyni a világban.

Ez így leírva egy jó koncepció, amelyet egyébként nagyon szépen visz végig a rendező magán a filmen is, azonban a a tényleges gondolatok tartalma és súlya hiányzik. A karakterek gyakorlatilag semmilyen hátteret nem kapnak, konfliktusaik minimálisak, a fent vázolt elképzelés pedig néhány félmondatból áll össze jól megfogalmazott gondolatok helyett. Szinte lehet látni, ahogy a csendben bámuló szereplők fejében ott pörögnek a belső monológok, de ily módon lehetetlen, hogy bármi betekintést is nyerjünk abba, vajon mit akarhatnak nekünk üzenni az alkotók. Jobb híján a produkció végül egy rakás hangulatfestő kép összessége, amely két élesen elváló részre oszlik: a robbantás előkészületeinek kissé heist, kissé road movie-s bemutatása, majd az azt követő Bűn és bűnhődés-parafrázis.

Bár ez a fajta lassúság kifejezetten jól működik a robbantás előtti percek feszültséggel teli szituációjában, összességében a Night Moves egy olyan film képét adja, amely hiába tart majdnem két óráig, nehéz lenne elszámolni azzal, hogy miről szólt. Az atmoszféra időként a hátára tudja venni a produkciót, azonban idővel egyre fájdalmasabbá válik, hogy egy ilyen jó témát hagynak parlagon azért, hogy a helyét unalmasan megkoreografált hangulati elemek foglalják el. Ez a mű nem, hogy az ígéreteit, de még a saját vállalásait sem tudja teljesíteni.

5,5/10