Szükséges bármit is írnom bevezetésképpen a Monty Pythonról? Valószínűleg igen keveseknek kell bemutatnom Michael Palint, John Cleese-t, Terry Jones-t, Terry Gilliamet, Eric Idle-t és a 25 éve elhunyt Graham Chapmant, akik egy rövid életű show-val és néhány filmmel örökre beírták magukat a történelembe, és az angol humort alapjaiban határozták meg. Most pedig (saját bevallásuk szerint) utolsó alkalommal összeálltak, hogy egy nagy előadás keretében vegyenek búcsút a közönségtől.
A "mostly" kitétel nem véletlenül került bele a címbe, ugyanis a műsor nem csak élő performanszból áll, a Repülő Cirkusz színpadon visszaadhatatlan fénypontjai (elsősorban Gilliam-animációk), Chapman előtt tisztelgő jelenetek tűnnek fel a kivetítőn, amíg a díszleteket rendezik vagy éppen a Python-tagok átöltöznek. Viszont ami a műsor élő részét illeti, megkapjuk a sorozat és elsősorban Az élet értelme c. film ikonikus jeleneteit, ráadásul még néhány új geggel és dallal is megörvendeztettek minket.
Utóbbiakat viszont lehet, hogy érdemes lett volna hanyagolni, ugyanis a zeneszámok többsége még csak távolról sem vicces, és inkább tűnnek egy erőltetett eszköznek arra, hogy a 15-20 háttértáncost produkáltassák, amíg az este főszereplői a következő szkeccsre készülnek. Továbbá a kamerák mögül a kamerák elé rángatott Gilliam remekül illusztrálja, hogy miért volt idáig fordítva a helyzet, ugyanis minden szerepét bántóan túljátssza. Nála is jobban ki tudja zökkenteni viszont a nézőt Galla Miklós magyar fordítása, ugyanis Galla tőle szokatlan módon sem az eredeti szöveg értelmét, sem a hangulatát nem tudja visszaadni, és így sok helyen kínos és erőltetett szófordulatokat lehet olvasni a feliratban.
De ez az a produkció, ahol a 3 óra mégis elrepül, és végeredményben senki nem a hibákon fog rugózni. Például azokon sem, amelyeket a Pythonok vétenek lépten-nyomon, ugyanis belebakizásaikkal és improvizációjukkal egy igazán emberi arcukat tudják megmutatni a régi nagy jelenetek felelevenítései mellett. (Már ha ezek a hibák nem előre megrendezettek voltak.) Ez pedig remekül pontozza alá az este nosztalgikus hangulatát, mert ez a show pont azzal a tudattal lesz több egy Repülő Cirkusz-újrajátszásnál, hogy ezek az emberek életük alkonyán, részben néhai társukra emlékezve állnak színpadon, minden bizonnyal utoljára. És így nekünk is sokkal könnyebb visszatekintve látni, mennyire remekül és mennyire bátran tartott görbe tükröt ez a 6 humorista szinte mindennek és mindenkinek pályafutásuk során, és milyen sok humoros pillanattal ajándékoztak meg minket.
Ilyen szemmel nézve pedig az idő előrehaladtával a műsor egyre inkább válik humorosból meghatóvá, az utolsó két szám pedig egészen katartikusan megrázó élményt tud nyújtani. Úgyhogy ezzel a különleges alkalommal a Monty Python a saját egyedi módján még azt is elérte, hogy az életben egyszer ne nevessünk azon, amit csinálnak.