Alcatraz. A legendás Szikla, a börtön, amelyből soha senki sem szökött meg. Vagy mégis? Máig nem tudjuk, ugyanis egy alkalommal három elítélt valóban kijutott az erődítményből, másnap reggel felfedezték a csónakjukat és néhány hozzájuk köthető tárgyat, amelyből arra a következtetésre jutottak, hogy megfulladtak. De a holttesteket nem találták meg, vagyis soha nem fog kiderülni, hogy valóban sikerült-e nekik a lehetetlennek tűnő vállalkozás. Ezt a történetet meséli el a film, kiválóan!

Frank Morris (Clint Eastwood) több börtönből is megszökött már, most az Alcatraz vendégszeretetét élvezi, amelynek igazgatója, Warden (Patrick McGoohan) mihez tartást végez közli vele, hogy innen ugyan nem fog tudni kiszabadulni. Frank először csak figyel, felméri a lehetőségeket és társakat keres vállalkozásához, meg is találja őket, hosszas előkészítés után eljön a mindent eldöntő este...

Michael Bay áldásos tevékenységének hála, nekem a Szikláról a Sean Connery és Nicholas Cage főszereplésével készült akcióorgia ugrik be először, még pontosabban az a jelenet, amikor minden idők legjobb James Bondja helyre kis sapival a fején, kiváló kamerabeállítással kísérve látványosan közli, hogy "Isten hozta a Sziklán!". Ez a legendás mondat ebben a filmben is elhangzik, de ennél több hasonlóságot nagyítóval sem lehet felfedezni. Nincsenek látványos akciók, viszont vannak kiválóan megírt karakterek, izgalmas történet és jól vezetett dráma, melynek következtében teljes szívvel drukkolunk a szereplőknek, hogy sikerüljön a szökés.

Eastwood egyetlen szó nélkül és egy szál semmiben vonul be a börtönbe, ahol nagyon gyorsan szerez magának barátokat és természetesen ellenségeket is. Az igazgató érzi, hogy ezúttal valóban emberére akadt, tudja, hogy Morris meg fogja próbálni a szökést, ezért kiemelten figyel rá. Azonban hiába a tökéletesnek hitt biztonság, a fogoly rendkívül magas intelligenciájával alaposan megismeri a körülményeket, megszületik a fejében a terv, amelyet a megfelelő segítőtársakkal végre is hajt. Hihetetlen, hogy ilyen erős ellenőrzés mellett képes kibontani a cellája falát, jön-megy a kiszemelt menekülési útvonalon, egyenként győzi le a szabadulás előtti akadályokat. Okosan, jéghideg logikával sújtja porba a Szikla legendáját, és az igazgató egoját.

Nagyon jól sikerült a forgatókönyv, a karakterek jól meg lettek írva, kár, hogy van a film közepe táján egy üresjárat, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. A történet jól fel lett építve, megismerjük a szereplők motivációit, megkedveljük őket, ezért lélegzetvisszafojtva figyeljük az eseményeket, ámulunk és bámulunk Morris csavaros eszén, hogyan szerzi meg a céljához szükséges eszközöket, hogyan halad lépésről lépésre a szabadulás felé vezető úton. De nemcsak róla szól a történet, a többi szereplő sem halvány, az Angol, a doki, a Farkas, Lakmusz, az Anglin testvérek, Butts figurája mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy egy valóban izgalmas filmet lássunk. Viszont az igazgató és Morris közötti konfliktus nem tud teljes mértékben kibontakozni, a kettejük közötti szellemi párbaj csak jelzésértékűen van jelen. Jellemző módon a szökés tényleges bemutatása nagyon keveset vesz el a játékidőből, de ennek ellenére végig izgalmas tud maradni a történet.

Clint Eastwood tökéletes választás volt a főszerepre, kiválóan alakítja a hallgatag, de zseniálisan jól tervező és szervező Morrist, egyáltalán nem a tőle megszokott akciójelenetekkel nyűgözi le a nézőt, hanem a színészi játékával. Patrick McGoohan méltó ellenfél, azonban sajnos nem kapott túl sok jelenetet ennek bizonyítására. Roberts Blossom kiváló, Paul Benjamin szintén.

Don Siegel nagyon jó filmmel ajándékozta meg a mozi szerelmeseit, kiváló szórakozást nyújtó, ugyanakkor tartalmas alkotáshoz van szerencsénk. Egy megrázó történet arról, hogyan teszi tönkre a lelket az élet a rácsok mögött, a barátságról, a kitartásról, a szabadságvágyról és az emberi elme legyőzhetetlenségéről.

Nagyszerű film Clint Eastwood kiváló alakításával, kötelező darab!

8/10